VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

4

Munroe az Entente diplomáciai fölényességét mindjárt abban állapítja meg, hogy bár a háború előidézésében annak szándékos részességét kétségtelennek találja, Greynek és kollégáinak mégis világszerte sikerült azt a látszatot kelteni, mintha a Németbirodalom kormánya lett volna békebontó.

Bizonyos, hogy Bismarck akarta a konfliktust Dániával 1864-ben, Ausztriával 1866-ban, sőt ő élezte és feszítette a húrokat szakadásig 1870-ben is. Emlékirataiban maga a vaskancellár azzal a darabos őszinteséggel, amely az ő megjegyzéseinek és mondásainak oly sajátos élt kölcsönöz, nem átalja bevallani, hogy a német egységet kész volt a vér és vas eszközeivel összekovácsolni, miután a frankfurti parlament meddőségéből meggyőződött arról, hogy minden egyéb fajtája a persuasiónak hiábavaló. Bismarck azonban a maga ördöngös észjárásával azon volt, hogy az általa szándékosan felidézett háború felelősségét ellenségeire hárítsa. Azért tette ezt, mert kellő értéke szerint becsülte az európai népek erkölcsi rokonszenvét, amely mindig a megtámadott félt övezi át. Csak egy az ellenségeit felülmúló diabo- likus játszmával sikerül elhitetni Nagybritanniával, hogy 1864- ben Dánia megsértette a hercegségek dolgában kötött konvenciót s ekép az angol közvéleményben német-barát hangulatot kelteni. Csak egy diplomáciai vezércsellel lehetett 1866-ban III. Napóleont ámítani, az erők felől megtéveszteni s a háború megkezdésében és befejezésében egyaránt fait accompli elé állítani. Bismarck pusztán diplomáciai előnyök kedvéért kész volt stratégiai áldozatokat is hozni. 1866-ban súlyos összekülönbözései voltak Moltkeval és Roonnal, mert ezek a válság kiélesedésekor azonnal rajtaütni és megrohanni akarták Ausztriát, míg Bismarck amellett érvelt, hogy meg kell várni Ausztria effektiv hadüzenetét. 1870-ben pedig úgy intézte a dolgokat, hogy a luxemburgi kérdés és a Hohenzollernok spanyol trón jelöltsége aktáinak lezárása után sem vonulhatott vissza a francia császár presztizsének sérelme nélkül, kivált akkor, mikor Bismarck közzétette az emsi sürgönyt.

Mily szánalmasan fest e bismarcki coup-k mellett Németország és az Alliance diplomáciai alsóbbrendűsége a triple-en- tente-tal szemben! Míg Bismarck a szakítás ódiumát ellenfeleire hárította még azokban a háborúkban is, amelyeket az ő akarata idézett elő: addig II. Vilmos császár kormánya képtelennek bizonyult arra, hogy háborújának önvédelmi jellegéről a világot meggyőzze és nem bírt kiszabadulni a semleges világ közvéleményé-