VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

26

dardanellai akció sikere Bulgária állásfoglalásán múlik, mind az Entente, mind a központi szövetség stratégiai ütőkártyákkal iparkodott a legfontosabb balkáni katonai hatalom megszerzéséért folyt diplomáciai campagne-t erősíteni. A német birodalom és a kettős monarchia bizonyos tekintetben kész helyzetet teremtettek Bulgária elhatározásának a tavaszi nagy lengyelországi győzelmek által s azzal, hogy új szerbiai offenzivára szánták el magukat. Az Entente viszont a nyugati fronton szeretett volna mutatós eredményeket elérni (a szeptemberi champagnei áttörési kísérlet és az Arras melletti harcok), hogy a balkáni túlsúlyért vívott mérkőzés finishe saját javára végződjék. Ily politikai környezetben indult meg a nyugati hatalmak legutóbbi és legvéresebb támadása a Dardanellákért — ezúttal főleg az anafortai szakaszon.

Az Entente nem első ízben áldozott fel stratégiai érdeket politikai célok kedvéért s ezúttal sem járt vele jobban, mint máskor. Régi igazság ugyan, hogy a háború a politikának más eszközökkel való folytatása, de a háborúban más, mint az adott helyzet stratégiai értékelése, súlyos következmények nélkül számba nem jöhet. Az anafortai támadás princípiuma nem volt helytelen, csak a kivitellel késtek el. Ha ez a támadás a flottaakcióval kombinálva megvalósul márciusban vagy májusban s a török jobbszárny áttörésére akkor elegendő erőt gyűjtenek össze, kétségkívül nehéz válságba juttatták volna a török védelmet. Az Entente az anafortai kísérletre külön, függetlenül a dél-gallipolii frontoktól százezer katonát helyezett készenlétbe s az volt a célja ezzel a hadsereggel, hogy körülbelül a közepén átmetszi a török védővonalat, a déli török sereget kapitulációra, az északit pedig arra kényszeríti, hogy Gallipoli városába vonuljon vissza s ezzel feladja a tengerszoros kulcsául tekintett kilid-bahri vonalat. Ám Liman v. Sanders résen volt. Mire az egyesült flották fedezete mellett Hamilton tábornok partra tette az új hadsereget, a törökök jó védelmi pozícióban fogadták és három napi rettentő öldöklés után (állítólag az angolok csak az első napon 10.000 halottat vesztettek) a partszegélyre vetették vissza a támadókat. Ezzel érte el tetőpontját az Entente erőfeszítése. Törökország többé nem kerülhetett oly helyzetbe, hogy ily koncentrált támadás ellen kelljen védekeznie.

A dardanellai kudarc szánalmas fináléja szimbolikusan jellemzi az Entente-hadviselés rendszertelenségét 1915-ben. A központi hatalmak ha nem is semmisítették meg ellenségeiket, mégis