VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915
I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására
27 hatalmas csapásokat mértek reájuk s bebizonyították, hogy vezetésük jósága és katonai anyaguk értéke következtében, legalább egy ideig, a világ minden koaliciójánál erősebbek. De vájjon milyen kilátások bíztatnak bennünket a világháború harmadik esztendejére? Mindenekelőtt továbbra is számíthatunk központi helyzetünk által biztosított előnyeinkre, amelyeknek többek közt azt is köszönhetjük, hogy a számbeli túlsúlyban levő ellenséggel a frontnak bizonyos kényes szektorain mindig relativ túlsúlyt vethettünk szembe. Igaz, hogy ezek az előnyök bizonyos mértékben redukálódnak s az Entente vezetősége nem alaptalanul épít erre a körülményre. A belső front stratégiai értéke ugyanis megfordított viszonyban áll az arcvonalak által határolt terület szélességével. Másrészt pedig a belső frontok birtokában levő hadviselő felet egy egyidejű összpontosított támadás megfosztja attól, hogy erejével gazdaságosan operálhasson és kiteszi annak a veszedelemnek, hogy egyszerre éri összes arcvonalainak áttörése kivált akkor, ha belső tartalékok híjjával van. Mióta a központi szövetség seregei meghódították Lengyelországot és legázolták Szerbiát, nem rendelkeznek oly gazdag vasúthálózattal, mint eddig. Haderőket nem tudunk oly könnyen egyik arcvonalról a másikra vetni még akkor sem, ha egyébiránt a hadászati helyzet megengedné. A St. Quentin és Riga közti légvonal 1550 km, a Strassburg és Pinsk, valamint a Riga és Belgrád közti távolság 1350 km, míg a Brüsszel és Gallípolin áthúzódó diagonális 1060 km-t tesz ki. A számításból nem lehet kihagyni esetleg új tényezőknek beavatkozását sem, amelyek a semleges világ mostani hangulatában sorompóba léphetnek ellenünk épp úgy, mint mellettünk s így még mindig nem valószínűtlen, hogy új frontokat kell képeznünk. A központi szövetség tagjai a körülmények ellenére is bizakodva nézhetnek az új hadműveletek elé: 1. mert az operációk legfőbb irányítása egységesebb és egyöntetűbb lesz náluk, mint ellenfeleiknél még akkor is, ha a párisi haditanács képes volna állandó rendet teremteni az Entente-csoportban; 2. a közép-európai hatalmak tökéletesebb védelmi eszközök birtokában vannak, mint az entente támadó fegyverekben; 3, emberanyaguk minőségileg határozottan jobb, mint ellenségeiké, földerítő szolgálatuk legalább is egyenértékű, a vezetés és tisztikar, valamint a csapatokban uralkodó szellem klasszisokkal áll az Entente-é fölött, A kipróbált hadvezetés, a pergő tüzet megszokott legénység idegzete, a nehéz
