VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1914
II. Az állampolgári nevelés és a háború
8 latok nélkül nem képzelhető. Viszont a rend, a pontosság, a felelősségérzet, melyeknek áldásait a harcmezőn tapasztalhatják katonáink, kedvező visszahatással kell, hogy legyenek egyes társadalmi rétegeinknek e tekintetben meglehetősen laza felfogására. Tanuló ifjúságunk is a túlságosan becéző nevelésnek, mely napjainkban különféle jelszavak alatt lábrakapott, kárát vallja. A háború tapasztalataiból való az a tény is, hogy katonáink vitézségének, kitartásának nem a katonai szigor és a büntetéstől való félelem az indítéka. Békés foglalkozású tartalékos tisztek és népfelkelők teszik harcoló seregeink zömét. És ezekkel a katonai disciplinától jó részt már elszokott elemekkel azok a katonai feljebbvalók tudnak legeredményesebben operálni, akik megkövetelik ugyan a rendet és kötelességtudást, de szeretettel és méltányossággal bánnak velük, akárcsak az iskolában és az a tanító- mester ér el legjobb sikert, aki legközelebb áll tanítványai szivéhez. Helyes tehát az a következtetés, hogy a katonai és a polgári nevelésnek közeledniük kell egymáshoz; egyik tanulhat a másiktól. Kerschensteiner1 az állampolgári nevelés feladatai közzé sorozza az állampolgárnak a haza védelmére való képesítését is: „Erziehung zur Wehrhaftigkeit“. Ezen azonban nem a katonai nevelést érti, hanem a józan és hygienikus életmódra szoktatást, mely az egyént hadi szolgálatra is alkalmassá teszi. Ezt egybevetve az előbb mondottakkal nem szabad figyelmen kivül hagynunk az állampolgári nevelés és háború kapcsolatainak vizsgálatánál azt a szempontot, hogy az állampolgári nevelés céljait a békében dolgozó állam, társadalom és egyén közös érdekei határozzák meg. Ha ezek a célok az állami lét tudatosságára, az egyén akaratának közös feladatok megoldására irányuló és belátáson alapuló alárendelésére irányulnak és ha a leendő polgárban a vallásosság, a lelkiismeretesség, a szorgalom, a kitartás, az önmegtagadás és az odaadás2 érvényeit vannak hivatva fejleszteni és cselekvő készségre bírni, akkor nem kétséges, hogy az akként nevelt állampolgárok a háborúban is tudni és teljesíteni fogják kötelességeiket. Abból a viselkedésből tehát, amelyet az állampolgárok a maguk összeségében háború idején tanúsítanak, világos következtetést lehet vonni arra, mennyire ismerik állampolgári kötelességeiket, s mennyire vannak tudatában annak, hogy a válto1 Staatsbürgerliche Erziehung der deutschen Jugend von Dr. Georg Kerschensteiner. 3 Aufl. Erfurt 1909. Verlag v. K. Vilieret 16-ik lap. 2 U. o.
