VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1914
II. Az állampolgári nevelés és a háború
7 egyéb tényezői ez irányban gyakorolhatnak. Más szóval helyes volna-e a katonai nevelés elveit mereven belevinni az állampolgári nevelés szervezetébe? E kérdés felvetése napjainkban különösen jogosult. A harctér eseményei, az ott gyűjtött eddigi tapasztalatok, valamint a későbbiek is felette alkalmasak a közönségben, de sőt pedagógus körökben is felkelteni azt a hajlandóságot, hogy a harci készség fokozását a most serdülő nemzedékben a polgári nevelésnek nyomatékosabban hangoztatott feladatává tegyük, mint eddig történt. Különösen a testi nevelés az a terület, melyen a harctéri tapasztalatok gyümölcsöztetése hálásnak ígérkezik.1 Nap-nap után halljuk és olvassuk, hogy a testi fáradalmaknak micsoda rettenetes változásait kell elviselniük katonáinknak s a fizikai ellentállás és edzettség mekkora fokára van szükségük, hogy a lelki erőt cserben ne hagyja a testi fogyatékosság. És könnyen érthető a következtetés: „Fektessük katonai alapra az ifjúság testi nevelését.“ Ez azonban nyilvánvaló tévedés volna. A tulajdonképeni katonai gyakorlatoknak egészen különleges céljuk van, amelyeknek a polgári életben kevés hasznát vehetjük. Ellenben nem szorul külön bizonyításra, hogy az ügyesség, edzettség, munkabírás, lélekjelenet, eltökéltség, körültekintés, férfias fegyelem oly tulajdonságok, amelyekre a polgár embernek és a katonának egyformán szüksége van: a polgárnak az élet nem kevésbbé komoly harcainak megvívásához, a katonának a háború viseléséhez. Ezeken a pontokon tehát érintkeznek a polgári élet és a hadviselés feltételei. Ez az érintkezés most oly intenzív, hogy a béke napjai számára is hatással lehet, ha tanulságait okosan fel tudjuk használni. Már békeidőben is tapasztaltuk, hogy az élet küzdelmeinek növekedésével nem gyarapodott megfelelő arányban a nemzedékek ellentálló ereje, kitartása, lelki egészsége. Az athletika nem segített a bajon s háború után még nyilvánvalóbbá lesz, hogy a testgyakorlásnak mutatványos formáit még jobban meg kell szorítanunk s a turisztikai elemet kell benne kiszélesítenünk, a cserkész-nevelést kell intézményes alapokra fektetnünk. Ezzel egyaránt szolgálni fogjuk a béke feladatait és a véderő érdekeit. A katonai fegyelem és engedelmesség is oly különleges célt szolgál, hogy a köznevelés rendes tényezői között el nem helyezhető, már pedig a katonai nevelés, par excelence katonai gyakor1 L. Katonai irányzat a testnevelésben. K. F.-től. O. K. T. 1915. évi 7. sz. 285. 1.