VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1914

II. Az állampolgári nevelés és a háború

II.

Az állampolgári nevelés és a háború*

Most, midőn a létünkért vívott óriási harc küzdelmei és esélyei hazánkért és nemzeti dicsőségünkért aggódó lelkünket állandó nemes hevületben tartják, első sorban a jövendő küzdelmeire hivatottaknak nagyobb tömegére: ifjúságunkra kell vetni tekintetünket. Most látjuk igazán valóra váltan azt az ismert mondást, hogy az ifjúság a haza reménye! S midőn e nagy igazságnak szolgálatában ifjúságunk nevelése szempontjából oly sok szép és célirányos eszme hangzott el nevelői körökben, talán szolgálatot teljesítünk a nevelés ügyének, ha e tárgyra vonatkozóan mi is elmondjuk nézetünket s egyben nagy szövetségesünk gazdag irodalmából egy gyönyörű könyv eszméihez füzzük fejtegetéseinket. A szóban forgó könyv címe : Állam- polgári útmutatások a háború idején.1 Előszavából a következő önérzetes sorok ragadták meg figyelmünket s indították meg eszme- íüzésünk menetét :

„A német nép tudja, miről van szó e világháborúban. A németek korra, társadalmi állásra és foglalkozásra való tekintet nélkül teljesítik kötelességüket otthon épúgy, mint a harcmezőn s a tengeren, ugyanazzal a feltétlen odaadással a haza iránt, ugyanazzal a megingathatatlan elszántsággal, hogy kitartanak a szerencsés befejezésig és ugyanazzal az állhatatossággal, hogy elviselik a mérhetetlen áldozatokat, melyeket a háború követel.“ Úgy gondolom, hogy ha ez igy van, s mindnyájan tudjuk, hogy igy van, akkor ez a hivatalos és lapidaris stílusú, de határozott és öntudatos ténymegállapítás az állampolgári nevelés teljes sikerét is jelenti és igazolja azt a kultúrpolitikát, mely a közoktatásban és a közneve1 Staatsbürgerliche Belehrungen in der Kriegszeit. Herausgegeben für Fach- und Fortbildungsschulen vom Kgl. Preuss. Landesgewerbeamt 1915. Carl Heymanns Verlag. Berlin W. 8, 1. — VIII. -f- 282. 1.