VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1914
II. Az állampolgári nevelés és a háború
18 szóval világítsuk meg az egyszerű, a takarékos, a mértékletes életmód elveit gyakorlati példákkal. A tanulók nagy része már ilyen rend szerint él is odahaza. Magamagán tapasztalja, hogy ilyen életrend mellett is egészséges és el tudja végezni mindennapi teendőit. Itt kínálkozik a kedvező alkalom annak a kérdésnek felvetésére a tanulók előtt: mennyivel gazdagabbak, vagyonosabbak volnánk, ha a békében önként úgy takarékoskodnánk, ahogy most részint ■előrelátásból, részint kénytelenségből takarékoskodnunk kell, anélkül, hogy ínséget szenvednénk. Magyarázzuk meg a többi között, hogy a sok húsevés káros az egészségre, nemzetgazdasági szempontból pedig pazarlás. Ezek az útmutatások, aminőket a német ifjúság bőven kap a háború idejére, nálunk még szükségesebbek, noha oly terjedelemben minden népréteg ifjúságát nincs is módunkban kioktatni. Az ismétlő iskolák, az ifjúsági és népegyletek az igazi talaj, ahol az állam- polgári nevelés magvait el ken hintenünk, de ezek számát még nagyon szaporítanunk kell;'hogy'a küiöijben helyes conceptio megfelelő gyümölcsöket teremjen- Poroszországban 1897-ben 969 ismétlő, illetőleg továbbképző iskola (Fortbildungsschule) volt. Az 1911 -ik évben számuk már 5349 A középiskolában 'könnyebb a helyzet, .a tanulók intelligenciája az állampolgári nevelésre adva van Azokat az impulzusokat és tudnivalókat, melyek a-z állampolgári nevelés szempontjából a mai viszonyok között tekintetne jöhetnek, hazafias szellemű iskolákban nem nehéz a tanulók leikébe juttatni, de nem elmélettel, hanem a kínálkozó konkrét tények bevonásával és megbeszélésével és közvetlen tevékenységük igénybevételével. A példa, a tett, a legközvetlenebb nevelők. Az önmegtagadást, az áldozatkészséget, az önfeláldozást, vagyis az állampolgárnak nem Írott állami törvényen, de az ethikán alapuló kötelességeit a puszta szóból nem érti meg az ifjúság, ha át nem élte őket. Átélésüknek most van az ideje. És e tekintetben a helyes útra léptünk, amikor az ifjúságot cselekvő közreműködésre serkentettük egyrészt azáltal, hogy személyes tevékenységüket vesszük igénybe, — a leányiskolák pl. meleg ruhákat és fehérneműt készítettek, a fiúk mint cserkészek a sebesültek szállításánál segédkeznek, a falusi nép gyermekei vízzel, gyümölcscsel s ennivalóval látja el a keresztül vonuló katonákat, — másrészt alkalmat adunk arra, hogy a zsebpénzüket, vagy egyéb megtakarított filléreiket a sebesültek ápolására,
