VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1914
II. Az állampolgári nevelés és a háború
11 akik az államot csak az adószedésből, a katonai sorozásokból, közmunkák rekvirálásából, állat és takarmány kiviteli tilalmakból stb. ismerik: ellenben az állam által nyújtott ellenszolgáltatásokra nem gondolnak, mert az állam és polgárok viszonyát alaposan sohasem mérlegelték. Hányán vannak, akik mindent elkövetnek törvényes adójuk leszállítására, ellenben szívesen részesednek állami vállalkozásokban s fejős tehénnek tekintik az államot a békében s talán még inkább a háborúban. Éles világításba helyezi ezeket a tényeket Prohászka, Székesfehérvár püspöke, midőn igy szól egyik háborús előadásában,1 miután a magyar nép harci vitézségének szép emléket emelt, de hibáiról sem feledkezik meg: „Hol tartunk annak a belátásától, hogy amit a haza veszít, azt én veszítem s hogy ami a hazának kerül pénzébe, azt én fizetem, tudniillik mindegyikünk? Hol tartunk attól, hogy ami az államé, az az enyém is, s hogy ami neki vész, az nekem vész s azt bizony nekem kell megfizetnem. A mi katonáinkban — s ez a magyar szociális érzés egyik mérője — mindez átlag hiányzik; ha egy kicsit is megsebesültek, ezer és ezer számra dobják el a drága fegyvert s ezt a könnyelmű pazarlást a csodalénynek kell megfizetnie, melyet államnak hívnak, hogy miből, azt a magyar nem kérdezi, de az adót nyögi s felpanaszolja. A béresasszony, vagy más, akinek elment a kenyérkeresője, megkapja attól a misztikus felhőkbe burkolt lénytől, az államtól a segélyt s nem dolgozik, ül a küszöbön vagy a padkán a kályha mellett s lopja a napot s nem érti, hogy az egész állam közgazdaságilag egy szerző, munkás, szorgalmas, takarékos nép vállain áll; hogy az állam ereje az a munka, melyet mi végzünk s hogy az állampénztár forrásai mind a mi zsebeinkben rejtőznek. íme ez a szociális műveltség — ez a polgári belátás a dolgokba s az összefüggésekbe, hiányzik a magyar népből.“ Érezzük, hogy a költői ihletű, tudós főpapnak szavai népünknek az állampolgári belátás fogyatékosságából eredő hibáit híven és találóan jellemezte. Érezzük azt is, hogy bár népoktatási törvényünk megköveteli az elemi iskolákban a „polgári jogok és kötelességek rövid ismertetését“, a felsőbb népiskolákban „a hazai alkotmánytannak“ tanítását, a polgári iskolákban is a „köz-, magán- és váltójog alapvonalainak“ megismertetését: mégis nagyon 1 Prohászka Ottokár: A háború lelke 171. oldal. „Élet“ kiadás Budapest 1915.
