VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

9

oka, hogy a hivatalos nyelvben az ily továbbképzett szavak any- nyira elszaporodtak, mint: tanulmányoz, véleményez, kezdeményez, hagyományoz, nehézményez (v. ö. nehezei, neheztel). Mintegy a stilus komolyságát látszanak emelni. Sőt ide vihető vissza az a törekvés is, hogy az egyszerű szót szólássá fejlesszük s — leginkább német mintára — ilyeneket írjunk: E héten uj darab kerül előadásra. Az előadás nyolckor veszi kezdetét. A dolog abban leli magyarázatát. Javaslatba hoz. Alkalmazásra talál. Különösen sok van a „gyakorol“ és „képez“ igével: nyomást, hatást, befolyást gyakorol, kérdés tárgyát képezi, nehézséget képez. Mindezek már kétesértékü, gyakran hibás módjai mondanivalónk erősítésének.

B) Tartalmi erősítés.

I. A fogalom fontosságának, jelentékenységének kiemelése más fogalmakhoz viszonyítva.

a) Általában:

1. Nagyság, erő tekintetében: Nagy, nagyon nagy, igen nagy. Édes anyját félti igen, igen nagyon (T. VI.) Roppant sokaság, rengeteg erdő, temérdek szálfa, temérdek ember, óriási kudarc, hatalmas étvágy. Öccsét igen feddé, erősen dorgálá (Ilosv. Tholdi). Erősen ügyes (Tsz.) Csúfolták az öreget keményen (Pét. Péter bátya). Keményen a szeme közé nézett.

2. Kiválóság tekintetében: Kiváló jó, különös nagy, feltűnő szép, ritka szerencse, páratlan eset, párját ritkítja, jeles mű, kitűnő eredmény. Kivált, kiváltképen. Váltig ellenkeznék benne a hű szolga (T. X). Főleg, főként.

Idetartozik az ilyenfajta kiemelés is: Nincs oly nagy drámaíró, mint Shakspere. Nincs nagyobb drámaíró Shaksperenél. Shaks- pere minden más drámaírónál nagyobb.

3. Rendkívüliség, a rendes, szokott méretek túlhala- dása: Rendkívül tehetséges, szerfelett gyanús, szertelen gőg, módfelett ravasz, mód nélkül ügyes, felette szomorú.

Túl, túlságos, mértéktelen, mérhetetlen, határtalan, végtelen, véghetetlen.

b) Különösen: a tartalmi jelentékenységet valamely speciális fogalomhoz viszonyítva emeljük ki hasonlítás útján.

Hó fehér, aranysárga, koromsötét. Mindez erősebb, mint a puszta: fehér, sárga, sötét. Piros, mint a vér; éhes, mint a farkas; süket, mint az ágyú. Fokozással: A falnál is fehérebb lett. Toldi György veresebb lön a főzött ráknál. (T. VIII.)