VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912
I. A kifejezés stílusa
6 Telidesteli, telistele, véges-végig, unos-untig, régesrégen, köröskörül, egyesegyed ül, legesleg. Nagyon nagy, ugyanúgy, túlontúl, örökkön örökké. Újdonatúj, hetedhét. Hetvenhétszer megmondtam. Nőttön nő, folyton foly, fogyton fogy, hitten hiszem, tudton tudjuk, vágton vágja. A mi szeretetünk pedig most is égten ég. (Fal.) Napról napra veszten vész. (Rimay). Öltön ölette őket. (M. A. S. B. 364.) Élten eleven hit. (Fal. 543.) Folyton folyvást. Nyargalton nyargalvást viszik már Újvárba. (Thaly, Ad. II. 272.) Jövést jött. Mentést mentem (Fal. 27.) Küld- tést küldtem (Lev. Tár II. 253). Kérve kér, várva vár, vágyva vágy. Kapva kap rajta. Minden este bánva bánják (Ar. Csodasz.) Zúgva zúgó rengeteg. (Tompa I. 126). Ilyet csak látva látni (Ar. Arist. II. 341) Hallva se hallottam ilyet (Nyr. 9 : 559). Tudván tud, kérvén kér, adván ad, hallván hall. Sírván síra. (Wink. C. 116). Várván vártam az urat. (Psal. 40: 1). Latuan lattoc es nem lattoc (Münch. C. 38). 4. A kiemelő ismétlés. Ennek fajai: a) Az igének a főnévi igenévvel együttes megismétlése: Tudni tudom, látni látta, ártani nem árt, vanni van. b) A névszónak a véghatározójával együttes megismétlése: Bornak bor, jónak jó, elégnek elég. Szépnek nem csúnya. Bűnnek nem bűn a tudomány (Nogáll, Kemp. T. 10). Szabadnak szabad ez is (Bp. Sz. 101). Szeretőmnek szerettelek (Nyr. 2:48). c) A főnévnek a birtokosával együttes megismétlése: Erőnek erejével, éjnek éjszakáján, halálnak halálával (hálálnék haláláal HB.) Akit szeretett: életének élete (Pét). Lelkem leikéig ér, Hogy drága jol}b kezed osztályosa vagyok (Ar. Válasz Pét. S.-nak). Lehet a többesszámú birtokos jelzőt is ismételni. Ezt a formát Petőfi különösen kedvelte: Hősök hőse, éjek éje, üdvök üdve, feleségek felesége. Ez utóbbi formák a latin egyházi költészet útján terjedtek el az irodalmi nyelvben. V. ö. cor cordium, vanitatum vanitas, per omnia saecula saeculorum. Oda pedig a könyvek könyvéből, a bibliából jutottak — királyok királya, énekek éneke, szentek szentje — bár az «»’«s áváxvav már Aischylosnál, a rex regum Plautusnál, a dux ducum Senecánál is előfordul. 5. A nyomatékos ismétlés az, hogy a fogalmat kötő vagy határozó szók által erősebben, nyomatékosabban ismételjük.
