VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

7

Úgy elverték, de úgy. Nagyon, de nagyon sajnálom. Jó, nagyon jó. Gazdag, roppant gazdag. Régen, felette régen. Hamarább, sokkal hamarább. Nem és százszor nem. Látta Miklós bizony, hogyne látta volna. (T. IX). A tények beszélnek, mindig a tények, valóban csak a tények. (Miksz. XVII. 2).

6. A származtató ismétlés (tőismétlés: Kulcsár. Figura etymologica), mikor a névszó s a hozzátartozó ige egyazon tőből származott.

Életet él, halált hal, szót szól, fogadást fogad, vendéget vendégel, adományt ad, birodalmat bír, gyűlésbe gyűl, hamuvá hamvaszt, nevén nevez, szánt szándékkal. Hallattal hallotoc es nem ertitec. (Münch, c. 38). Aki irtva találja az utat, könnyebben futhatja meg futását (Kaz.) Ez nap örömére nagy lakozást laktak. (Ar. B. H.) Esküsznek Újvárban erős esküvéssel (Ócskái L.) Elját- szottad már kis játékidat (Vör.) Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. (Vör,) Csak a lehetetlent lehetne letetni\ (Ar. Tsz. III). Lelkemtöl lelkezett gyönyörű magzatom (T. XII).

7. A hasonlító ismétlés: a melléknév, néha a főnév középfoka mellett.

Híresnél híresebb, drágánál drágább, nyavalyásoknál nyava- lyásb (Fal. 277). Erősnél erősebb szerelem (Mer. I. 3). Mostohánál mostohább. Jónál is jobb a jobb. Szebbnél szebb. Jobbnál jobb, rosszabbnál rosszabb. Rókább a rókánál. Zsidóbb a zsidónál (Nyr. 4 : 229). Emberebb ember. Ó kőnél köbb kebf (Garay Báth. E.). Ámde szived sziklább a hegyeknek sziklakövént (Kempf, Od. 23:103). Parasztabb a sült parasztnál (Cseng. C<' . 118). Gyöngynél is gyöngyebb vagy (Nd.) Fánál fább (Fal.) Re zsánál rózsább, gyönyörűbb valamennyi gyönyörnél (Vör).

8. A rokoni tó ismétlés az, mikor rokonértelmű (synonyi ^ fogalmakat sorozunk egymás mellé s ezzel erősítjük a jelentést.

Jár kel, fúr-farag; szóbeszéd, búbánat; dúsgazdag, híres-nevezetes; tárva-nyitva, sülve-főve, szedett-vedett; sebbel-lobbal, félbe-szerbe; keresztül-kasul, szerteszét, utóvégre. Fűt-fát, tücsköt- bogarat, kígyót-békát, lépten-nyomon, szívvel-lélekkel, szíves-örömest, ideig-óráig. Se szól, se beszél; se té, se tova.

Temérdek sok, töméntelen sok, teljes egész, csupa merő jóság; beteg, szenvedő lélek; enyhe, lágy fuvalom. Oda van, vége van, jaj, jaj, sikoltának (T. IX). Gyilkos, zsivány, gaz, laton haramja! (Pét. Szilaj P.)