VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

5

Jelzőknél, különösen naiv előadásban fordul elő pld. mesében : Nagy, nagy hegy. Sok, sok idő múlva. Messze, messze tengerekre (Ar. A rab gólya). Hosszú, hosszú bánat. Fekete, mint a fekete bogár (T. XI).

Nyomatékos előadásban: Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette (T. III). Tele most hideg, de csendes, tiszta tél lett (T. E. I). De ne legyen nekem az Isten istenem (T. VII). Hát csak nem bírá megvárni tűrő türelemmel? (Kempf, Od. 18 : 150). Elfogyott a fogyó holddal. (Ar. A tud. macs.). Nincs, nincs, nincs! Csak egy van, csak egy, egyetlenegy. (Gyűl. Pók.) Szeget szeggel! Szemet szemért, fogat fogért. A kapát ugyan kapának híjuk és az fúrút fúrúnak, az bálványozókat is bálványozóknak nevezzük (Pázm. Öt szép levél I). A tűzre tűzzel felelt. (Jók). A bűn bűn. Ha férfi vagy, légy férfi! (Pét). Magyar a magyar Zsigmondnak, szerb a szerb Lazárevicsnek. (Ar. Szib. J.) Az úr pokolban is úr. Mégis bunda a bunda!

Az igekötő ismétlése a cselekvésnek inkább gyakoriságát és elaprózását, nem pedig nyomatékosságát fejezi ki: •

Síkos a föld és alóla Ki-ki csuszamlik az út .. .

Ott fejéről fövegét is Le-lekapja valami.

Ott fehéren a sűrűből /?d-rűbukkan egy fatő.

(Ar. A ggerm. és szív.)

2. A s o r o 1 o ismétlés, mikor a fogalmakat kötőszó, névutó, rag segítségével egymás mellé soroljuk.

Ez és ez, ilyen meg ilyen, ekkor és ekkor, itt meg itt, újra meg újra.

Nap nap mellett, nap nap után, nap mint nap ; év év után.

Napról napra, évről évre, kézrül kézre, szájrul szájra, házrul házra, fokrul-fokra; egytől egyig, végiül végig, szemtől szembe. Többrül többre, szorul szóra, Majd szitokra, majd karóra. (Ar. A fülem.) Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal. (T. VII.) Dudo- rászva dalra dalt. (Tompa.) Városokrul városokra, falukrul falukra, utcákrul utcákra, szegletekrül szegletekre mindenekkel jót tévén járt-költ. (Biró, Ünnep C. 2.)

3. Az er ős í t ő ismétlés, mikor a szót továbbképezve kettőzzük.

#/