VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

40

Lelkem, édes lelkem. Lelkem leikéig ér, Hogy drága jobb kezed osztályosa vagyok (Ar. Válasz Petőfi S.-nak). Lelkemtől lel- kezett gyönyörű magatom (T. XII). Lelkem fele (Berzs. A horatiusi: dimidium animae meae). Egy test, egy lélek. Testi-lelki barátság. Feleség, felebarát. Látjátok feleim (H. B). Szívem, szívem szerelme. Szemem fénye. Te vagy, te vagy, barna kis lány, szemem s lelkem fénye (Pét.). Szemem világa volt a lyány (Ar.) Benned élek, benned halok (Berzs.). Aladár szerette volna belehelni a kedves teremtést és viselni magában mint lelket (Jók. Új földesúr).

2. A bírásnak, egyesülésnek vágyát fejezi ki naiv módon az evés képzete, mely a szeretet hatása alatt bennünk támad. Különben ismeretes, hogy a primitiv ember megeszi ellenfele szívét, hogy bátorságát örökölje, melyet a szívbe képzel.

Jaj, eszem a lelked, be jó, hogy meglellek (T. IV). Eszem a zúzáját, eszem a szívedet. Eszem azt az imádságos kis szádat (Tompa). Eszem a szented. Ennivalóan kedves. Jó falat.

3. Az emberhez családja, rokonsága áll legközelebb ; ezért sze- retetből, vonzalomból idegeneket a családtagoknak, rokonoknak járó kifejezésekkel szólítunk, mintegy erősítve ezzel a hozzájuk tartozást.

Jaj, fiam, ne kérdezd az én esetemet: mondja az özvegy a teljesen ismeretlen Toldinak (T. VII). Szegény Jóka bátya (Ar.) Bácsi, rokon, testvér. Horvát testvéreink. Német sógor. Hajdú sógor mit kívánsz ? (Gyermekvers). Kossuth apánk. Sári néni, hej, mikor kendet még Sárikámnak, húgomnak nevezték (Pét.) De megálljunk, atyafiak, megálljunk. (Pét.) Róka koma. Valahol a Tisza tájon Élt egy gazda, Pál barátom (Ar. A fülemüle). Fiamnak, öcsémnek a magyar olykor nőt is szólít: Eredj fiam, Klára, hamar, édes lányom (Ar.). Fiam Ágnes, mit műveltél ? (Ar.) Öcsémasszony.

Bonfinius jegyezte föl Mátyás királyról azt a kedves adatot, hogy mikor megválasztása után a hazába visszatért: „A népszerűséget, melyet atyja emlékezetének köszönhetett, nyájasságával és nyílt kegyességével annyira fokozta, hogy mindenkit maga iránt való szeretetre és odaadásra gyújtott: az egyiket testvérének, a másikat atyjának, a harmadikat anyjának, a negyediket húgának nevezte, mindenkinek szívesen megengedte, hogy megölelje, megcsókolja“ (III. 9. Császár M. ford.) Eredetiben : Hős fratres, patres illos, hanc matrem, sororem istam appellare.

Mikor Andromache maradásra akarja bírni a csatába készülő Hektort, Homéros e szavakat adja szájába: