VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

33

3 A kicsinyítés is gyengíti a szó értelmét : Butácska, buti, kis buta; oktondi. Lassacskán. Szépecskén vagyunk. Jócskán van. Nagyobbacska fiú.

Ha valakire állatnevet alkalmazunk sértő szándékkal, akkor a fiók neve kevésbbé durva lesz, mint a kifejlett állaté. Malac kevésbbé sértő, mint disznó, csacsi mint szamár, borjú mint ökör, marha, liba mint lúd, csirke mint tyúk.

Igéknél a gyakori tó képző végzi a gyengítést azzal, hogy a cselekvés ismétlése mellett eiaprózását is kifejezi: Festeget, olvasgat, irkái, keresgél.

4. A feltételesség, a feltételes mód, azzal gyengíti az állítás erejét, hogy alattomban oly körülményt sejtet, mely miatt az állítás bizonytalanná válik.

Kérném szépen gyengébb mint: kérem szépen, mert efélét kell hozzáérteni: ha nincs ellenére, ha nincs terhére, ha nem vagyok alkalmatlan stb. Nem hinném : ha szabad véleményt mondanom, amennyire az ügyet ismerem. Úgy gondolnám. Volna kedved hozzá ? Az ügy tehát rendben volna. Ki hitte volna ? Nemcsak a kijelentést, a fölszólítást is enyhíthetjük ilyen módon : Angyalom, Piroskám — a gazda kiszólal — Hoznál egy ital bort a fehér kancsóval (T. Sz. X).*

A feltételes mód egyesülhet a tagadással s akkor még bizonytalanabb, még félénkebb az állítás:

Nem lenne szíves ? Nem volna kedved hozzá ? Nemdenem a Toldi Lőrinc fia volnál? (T. XII).

A kifejezés erejére nézve v. ö. a következő szólásmódokat: Szíveskedjék! Lesz szíves? Lenne szíves? Nem lenne szíves?

5. A tréfa. Sokszor enyhíti valamely állítás súlyos, kellemetlen voltát az is, ha a tréfa színeibe öltöztetjük. A humor derűje ilyenkor jótékonyan világít bele a helyzet komorságába.

Az ostoba emberről pld. azt mondjuk, hogy nem találta fel a puskaport; az ügyetlenre, hogy eltalálta szarva közt a tögyit ; akit pofon ütöttek, hogy nyakon simították; aki meghalt: deszkát árul Földváron. A borhamisító megkereszteli a bort; a tolvaj hűvösre kerül; a részeg berúgott, becsodálkozott, az eget is bőgőnek nézi;

* A latin nyelv is ismeri a coni, potentialis-t a kifejezés enyhítésére, de ott e jelenség szükebb körű. At non suscipi bellum oportuit: kellett volna. Debebat pridem, nem : debuisset. Nolo amittere: nem szeretném elveszíteni. Volo venire: szeretnék elmenni. Illud verő utique scire cupio: minden áron szeretném tudni.

A VIII. kér. áll. főgimn. Értesítője.

3