VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

30

szerintem szép is. Mikor Toldi alszik s szájából a nyál foly, ezért sokan le fognak téged köpni, de én megcsókollak“. Petőfi sok olyat mert maga is költészetében, amitől az addigi túlfinomult ízlés visszariadt. O merte írni: Tedd le bojtár a subádat, Mennykő szántsa meg a hátad! Lánggal égő teremtette, Nagy a harag a szivembe. A gyüldei ifjakról azt mondja: Ti fekélyek a hazának testén. A Nemzeti dalban: Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. De ő is túllépte a határt, mikor azt énekli: Tele pohár a kezembe, Táncolok, mint veszett fene. Vagy mikor kritikusaira így rival rá: „Mit ugattok, mit haraptok engemet, hitvány ebek? Torkotokba, hogy megfúltok, oly kemény koncot vetek“. A jóizlés nem kívánja, hogy természetellenesek legyünk; naturalia non sunt turpia; fölhevülni, haragudni emberi dolog. Csak történjék a maga helyén és idején! Újabb irodalmunk, különösen a naturalista írók, megint túlzásba viszik a testiség kultuszát s nem egyszer átlépik a jóizlés és társadalmi illem határát. E téren Móricz Zsigmond vezet.

Ha már most azon stilisztikai formákat vizsgáljuk, melyekben az euphemismus meg szokott jelenni, akkor a következőket állíthatjuk össze:

1. A leplezés. Úgy választjuk a kifejezést, hogy az mintegy leplezze a rideg valóságot, amelyet titkolni kívánunk s szavainkkal inkább csak sejtetünk. Ennek fajai:

a) Az általánosítás. Nem mondjuk meg határozottan, miről van szó, hanem a fogalmat csak a maga általánosságában, azaz tágkörüségében nevezzük meg.

Gyilkos, tolvaj: tettes. Részeg: ittas. Büdös: szűkös. Ellopta: elvitte. Felakasztották: kivégezték. Kidobta: eltávolította. Öt évet ült; iszik, szükségre megy. Más állapot. A legrosszabbtól lehet tartani. Ez még végzetessé válhat. György miá, kit Isten akárhová tegyen (T. VI).

b.) A körülírás, mely úgy sejteti a dolgot, hogy csak bizonyos körülményeire utal.

Elment oda, ahonnan nincs többé visszatérés. Azokkal időzöm, akik másszor voltak. (T. Sz. I.) Felvette a néhai nevet. (Ar. A tudós m.) Györgyöt e csapással hüs verembe tennék, Isten kenyeréből hol többé nem ennék. (T. II.) Olyat teszek, hogy magam is megbánom. Tudta, hogy az, aki a szivet vizsgálja, minden kívánságát benne megtalája. (T. IV.) Hogy övéit el nem hagyja, ki mindnyájunk édes atyja. (Ar. Itthon).