VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

14

beszédmódját jól ismerik, mint például Gárdonyi, találóan tükrözik vissza a népnek ezt a szóismételgető, szószaporító hajlamát. Álljon itt a következő idézet:

Mondok itt vagyok. — Aszondi minek. — Mondok a zosztrák pízökér. — Aszondi mitsoda osztrák pízökér? — Mondok akire rutliztunk. — Aszondi hát hol a tzédula ? — Mondok ihole. — No aszondi erre nem fizetők. — Mondok hát mér nem fizet? — Aszondi azér mer nem nyertek kentök. — Mondok, hát mér nem nyertünk? — Aszondi, mert mindönki nem nyerhet. (Göre Gábor könyve 36 1.)

Ismeretes az a falusi hirdetés is, melyet Szigetvári idéz (A komikum elm. 255): Táncvigalom lészen, ha eső nem lészen; ha lészen, nem lészen; ha nem lészen, lészen.

Itt már nem csak naiv, de komikus az ismétlés s Petőfi fel is használja enemü hatását A helység kalapácsában: Iszonyú valaa látvány hatása, amelyet láttak. Vagy Aranyhoz írt levelében: Azt hallottam, hogy te azt hallottad, hogy én fogva vagyok (1848, ápril. 18).

A gyermeki nyelv naiv ismételgetésére álljon itt a következő példa : A néni azt izeni a néninek, hogy jöjjön át a néni a nénihez, mert ha a néni nem jön át a nénihez, akkor a néni megy át a nénihez.

A szabatosság elleni vétség másik faja a pleonasmus (szófölösleg). Ez már inkább meggondolatlanságból, hanyag fogalmazásból származik, bár szülője itt is az a buzgóság, mellyel mondanivalónknak nyomatékot akarunk adni. Például:

Szopós csecsemő, vitéz hős, nőtlen agglegény, öreg aggastyán, hegyes csúcs, lábrúgás. Ráhágott a lábával. Hanyatt feküdt a hátára. Behatoltak a szűk szorosba. Ez nekem nagyon jól tetszik. Tessék parancsolni besétálni. Nagyon köszönöm szépen.

II. Túlzás.

A túlzás (auxesis, hyperbola) a felindult lelkiállapot szülötte, melyben már nem elégszünk meg a dolgok közönséges, valódi mértékével, hanem azt túlozzuk sokszor egész a határtalanig, a lehetetlenig. Erősítés tehát ez is, de már a valószínűség határán túl, noha az indulat pillanatában épen ezt érezzük megfelelőnek. Minél nyomatékosabban, minél hathatósabban akarjuk magunkat kifejezni, hogy másokat is annál inkább meggyőzzünk igazunkról s ezért a kelleténél többet is mondunk.