VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

13

Tanulj dalt a zengő zivatartól,

Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl. (Vör, Vén cig.)

Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem (Bal.)

Menne, rohanna, repülne, de nem hagyhatja vezérét (Vör.)

Nem érzitek-é a körül folyó léget

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával (Är.)

Valamint az egyes fogalmaknál, úgy a gondolatnál is megtaláljuk az ellentétes szövődést:

Kit mindig szerettem, jaj be távol estem

Kit mindig gyűlöltem, annak rabja lettem. (N. bal.)

Ijjú, vér, öreg bor fickándott erőkben (T. III).

Harmat arca hö napon ég,

Gyönge térde fagyban kékül. (Är. Agn. assz.)

Halvány is, piros is volt az ábrázatja,

Mert öröm és bánat osztozának rajta (T. XII).

Ennek egyik művészi módja a látszólagos képtelensége paradoxon :

Ügyes ügyetlenség hadi mozdulatja (B. H. VIII).

Kegyetlen kegyelem, fájóbb öröm búnál (Gyűl. Pók)

Te sem haltál meg, népünk nagy halottja. (Är. Széch. eml.)

Néha beszélgetnek hosszú hallgatással. (Är).

IV. Az ismétlés csak akkor jogosult, ha az, amit ismételni akarunk, valóban fontos s így a lélekre tett hatása érthető. Naiv, primitiv fokon nagyobb a hajlam az ismétlésre: gyermekek és a nép többször alkalmazzák, mint a müveitek s a páros kifejezések, ikerszók a gyermek és népnyelvben otthonosabbak, mint az irodalomban. Oly szóalakokat, mint: aztat, nálunknál, azótátul fogva, kelletett, hogyhogyha, azután osztán az irodalmi Ízlés felesleges ismétléseknek tart s a tautológia (szószaporítás) nevével illet. Az ilyeneket is, mint: az előtt az idő előtt, az alatt a föltétel alatt, a holnapi napon rendszerint egyszerűsíti a müveit nyelv: „azon idő előtt, azelőtt, azon föltétel alatt, holnap“. A volt, hogy, és vagy hasonlók ismételgetése is primitiv stiliszta szokása. Akik a nép