VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

12

Szép, mikor varr; szép, mikor ír,

Szép, ha nevet; szép mikor sír,

Szép, mikor ül; szép, mikor áll (Fal.).

Egyszer volt özönvíz, mióta a világ;

Egyszer nyit száz évben az áloe-virág ;

Egyszer esett, mondják, kutyavásár Budán:

Egyszer a hős dádék romlása Nagyidán (Ar. Cig. I).

Akkor is oly csendes, méla éjszaka volt,

Akkor is oly tisztán csillogott le a hold,

Akkor is ki volt ő mindenünnen zárva (T. IX).

ÖsszeraKÓ párhuzamosság a következő, ahol a gondolatok mintegy egymásba kapcsolódnak:

Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,

Pest alatt ért össze utasunk az esttel,

Találkoztak pedig egy temető mellett,

Temetőben új sír dombja sötétellett.

De miféle sírnak sötétlik ott dombja,

Arra Miklósnak most van is, nincs is gondja. (T. VII).

Az ismétlés és parallelismus elve nyilatkozik a polysyndeton- ban, a kötőszó ismétlésben is.

Leggazdagabb ebben a bibliai stilus, melynek a parallelismus folytán egyik alapsajátsága. Akkor monda az Isten : Legyen világosság; és lett világosság. És látá Isten, hogy jó volna a világosság és elválasztá a világosságot a setétségtől. És nevezé a világosságot napnak és a sötétséget éjszakának : és lett az estve és a reggel, első nap. (Mózes I. 1.)

És pattog a bomba és röpkéd a gránát. (Ar.) És alattunk és felettünk és bennünk is a menny volt. (Kisf. S.) Árván maradt öcscsét parasztnak nevelte, Mert nagy erőt sejtett benne s irigyelte, Mert attól félt, hogy a Miklós erős karja Az őhirét-nevét homályba takarja, Mert — dejszen tudja azt az ő gonosz lelke, Öccsét rangja szerint miért nem nevelte (T. XII).

Végre a fontos dolgok — eszmék, hangulatok — ismétlésének elvén alapul a refrain is, a versszakok végének visszatérése.

Ha a párhuzam emelkedést mutat, előáll a fokozó, vagy Arany terminusa szerint a haladványos párhuzamosság.

Meguntam már azt is : jó reggel felkelni,

Jó reggel felkelni, folyóvízre menni,

Folyóvízre menni, véres ruhát mosni. (N. bal.)