VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911

Gondolatok a nevelésről

7

föltétele. Nélküle nincs haladás, nincs fejlődés; minden örökös tétlenség és mozdulatlanság. Viszont az is igaz, hogy azonkívül, hogy az elégedetlenség majdnem minden emberben tagadhatatlanul megvan, annak sem mértéke, sem ereje, sem iránya nem közös, hanem mindenkiben egyénileg más és más. Tehát kikezdési pontja, vagyis az a pont, melyen minden meglevő állapoton rombolási munkáját megkezdi, szintén különböző; ugyanúgy változó egyé- nenkint a változtatás végpontja, a javítás célja is.

Nem szorul bizonyításra, hogy ilyen divergens célok, ennyire széthúzó eszközök mellett egységes kultúráról szó sem lehetne, hogy a sokszor ellentétesen ható erők egymást megsemmisítenék. Eszerint a nevelés csak áldásosán hat, amikor az emberi erőket összegyűjti azáltal, hogy azokat egységes cél szolgálatába szegődted, amikor a saját munkája s ezzel közvetve az emberi élet számára olyan végpontot jelöl ki, melynél a megvalósulás lehetősége az emberi természetben rejlik s amely a kulturális evolúció egyenes vonalán följebb és nem lejebb van. Ez a nevelés fogalmának ideális oldala, ez teszi a nevelést önmagában való értékké s így válik méltóvá azokhoz az igazságokhoz, melyeknek hűséges sáfárja és megőrzője.

Ámde a szellemi szőllőskertnek, a kultúra megmunkálásának van egy igen lényeges, ki nem nullázható tényezője, még pedig maguk a munkások, vagyis az ember. Említettük már, hogy a szellemi világ bármely területébe tartozó érték csak az emberben fejtheti ki hatását és csupán az emberen keresztül érvényesül. A szellemi kultúra erősen anthropocentricus. Természetesen a dolog úgy áll, hogy a hatás kölcsönös. Az érték nem hathat az emberre anélkül, hogy ez ne hatna vissza reá s a nevelés nem formálhatja át az embert anélkül, hogy az anyagból valami rá ne tapadna, anélkül hogy az anyag természetéhez némileg ne alkalmazkodnék. Azonkívül az ember nemcsak szellemi, hanem anyagi értékek között is él. Sok kor, sok ember előtt még az sem világos, hogy életcéljuk mely értékvilágba utalja őket. Vájjon az anyag és a szellem harmóniájában melyik a mellékzönge ? Vájjon az életcélt az immateriális világba, a szellemi értékek birodalmába kell-e kihelyeznie s az anyagot eszközzé degradálnia, vagy megfordítva ? Vájjon a teljes önkifejtés révén az altruisticus eszmék szolgálata, vagy esetleg még egy elvontabb eszme megvalósítása-e az életcél, vagy pedig az egyéni jólét?

Bármilyen álláspontra helyezkedünk is, nem hagyhatjuk figyel-