VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
8 men kívül azt a körülményt, hogy az ember itt a földön él. S ha el is hagyjuk az önzésnek csúf megnyilatkozásait, ha nem vesszük figyelembe azokat az aberratiokat, melyek az anyaginak minden áron való fölhalmozásában látják az ember végső rendeltetését, ha a teljesen tárgyias megértés álláspontjára helyezkedünk, be kell látnunk, hogy az élet semmiesetre sem játék. A legszerényebb igények kielégítése, a legkisebb létföltételek megszerzése is mérhetetlen küzdelembe kerül. Az egyén életfenntartása, a család eltartása, a jövőről való gondoskodás sokszor minden emberi energiát fölemészt. Az a bizonyos erőfölösleg, mely minden kulturél- vezethez — nem is szólva az alkotásról — okvetlenül kívánatos, sok embernél áz anyagiak megszerzésében emésztődik föl. Föltéve azt az ideális állapotot, hogy minden emberben megvan a szellemi értékek megértésének a lehetősége, nincs meg a kellő környezet, hiányzik a megfelelő alkalom, a céltudatos nevelés. Ezek a körülmények pedig az erők begyakorlásához föltétlenül szükségesek, mert csak a begyakorlás adja mindennemű sajátságunknak az állandóságot, melynek alapja abban van, hogy sajátságaink és képességeink physiologiailag és psychologiailag énünk-ké válnak. Akinél a magasabb értékek iránti érdeklődés állandó, hosz- szas ráhatás következtében sajátos természetévé nem vált, azaz, akit a szellemi értékek megbecsülésére rá nem neveltek és rá nem szoktattak, az előtt a materiális értékek nemcsak hogy kézzelfog- hatóságuk miatt kívánatosabbakká váltak, hanem a szellemi értékeket sok esetben fölöslegeseknek tüntették föl, annál is inkább, mert az utóbbiaknak mindig bizonyos utopistikus jellegük van. Az élet nehézségéhez, a körülmények szerencsétlen constel- lációjához hozzájárul még a példa hatása. Azok az emberek, akiket kicsi koruktól arra neveltek,-akár maga az élet, akár hozzátartozóik-, hogy az életben boldogulni tudjanak, rendesen jobban is boldogulnak. Idejekorán megszerzik a harchoz szükséges fegyvereket, idegzetük megszokja a harc állandó izgalmát és karjuk a tülekedésben megedződik. Kultúrával és szellemi értékekkel csak annyiban törődnek, amennyiben azok anyagi előnyökre fölhasználhatók, különben azokra sem időt, sem erőt nem pazarolnak. Minden igyekezetükkel az anyagi boldogulás szolgálatába szegődnek, minden idejüket arra fordítják, így hát nem is csoda, ha az anyagi boldogulás tényleg be is következik. A példa azután hat. Azokat, akikkel a szellemi értékek szeretete egybe nem forrott, ezektől az értékektől eltántorítják és a materiális való fölkarolására késztetik.
