VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
A görög grammatikai tanítás célja és módszere általában
32 ben való megtartását is biztosíthatjuk, egyszersmind az egyes részleteknek egy magasabb szempontból való összetartozását érthetővé tehetjük. Ezzel a képzetsorok az egység jellegét nyerik, az egyes részletek egy nyelvi alakulattá tömörülnek és a tananyag így az egyszerűség jellegét ölti magára. Persze mindig ügyelni kell arra, hogy az ismétlésnél a tanulók hozzák az egyes részleteket, a tanár csak a szempontokat jelölje meg, amelyekből az egyes részlet megvizsgálandó, szemléltetendő és elosztandó; a műveleteket azonban a tanulók végezzék. Csak ha egy szakaszt ily módon ismertettünk, akkor tehet a tanítás egy lépést előre. Minél tovább halad a tanítás, annál inkább előáll annak a szüksége, hogy az újat a már megismerttel megmagyarázzuk és mindig mindazt idevonjuk, amit erre a célra a megelőző tanítás már nyújtott. * A tanulók öntevékenységének fontosságát a tanításnál már hangsúlyoztuk; ennek fokozására a tanár felhasználhatja a karban való beszélést is. A görög tanulók száma úgyis kisebb s így ez könnyen megvalósítható anélkül, hogy a fegyelmet zavarná. A deklináció és coniugáció erre elég példát nyújtanak. A tanár evvel az egész osztály öntevékenységének nyilvánulását éri el. Ez természetesen kellő tapintattal történjék, nehogy épen az ellenkezője, szórakozottság és tétlenség legyen a következménye. Külön kell ügyelni a görögben az ékezet és hehezet tanítására; e jelekre legalább az első félévben nagy gondot kell fordítani. Az Írásnál könnyebben szoktathatok a tanulók az ékezeteknek és hehezetnek pontos elhelyezésére, a szóbeli gyakorlásnál azonban a tanár sok kérdést takarít meg azzal, hogy a tanulókat arra szoktatja, hogy a hehezetet és ékezetet meg az aláirt twxa-t, amint a szavak kimondatnak, a jobb kéz mutatóujjával jelöljék. Ezek a légben való hadonászások, ahogy ezt gúnyosan nevezik, a szóképet pontosabban szemléltetik a tanulóval még a beszédben is, mivel a kéz megjelöli azt, amit a nyelv nem tud megjelölni és ezek szoktatják a tanulót az eddig előtte ismeretlen jelekhez, azonkívül a tanárnak is megkönnyítik az ellenőrzést. Például mindig szükséges lesz az aio/pd kiejtésénél az ékezet után kérdezősködni, ha azonban a tanulót hozzászoktatjuk, hogy a beszédben cdaypá-t az ujjnak megfelelő mozdulatával jelölje meg, akkor minden kérdés feleslegessé válik és pillanatoknak ismételt megtakarításával, amely pillanatok a kér-
