VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911

A görög grammatikai tanítás célja és módszere általában

27

nítás kényszerít; mert a görög nyelvnek kizárólag empirikus megtanulása az iskolában majdnem legyőzhetetlen nehézségekkel volna egybekötve — tanítóra és tanulóra egyaránt. Az egyes ember megtanulhat görögül pusztán az auktorokból ; ez azonban a szellemnek és akaratnak olyan nagy erejét tételezi fel, hogy ez az eljárás a tömegtanításnál és az értelmi fejlettség oly csekély fokánál alig alkalmazható, mint amilyen a 13 éves gyermeknél van. Ezzel azonban nem áll ellentétben az a követelés, hogy a homerosi költeményeket olvassuk a dialektus ismerete nélkül ; mert az attikai dialektus ismerete alapján maga az iskola empirikus úton sajátíttathatja el a homerosi dialektust, amennyiben csak egy és ugyanazon nyelv dialektikus különbségeiről van szó. De lehetetlen egy nyelvet a grammatika ismerete nélkül mindjárt auktor-olvasással kezdeni az iskolában. Mindenesetre a nyelvtani tanítást lépésről lépésre alkalmas olvasmánnyal kell támogatnunk; erre való a gyakorlókönyv, amelyből az ifjúság a grammatikában szerzett ismereteinek praktikus értékesítése mellett kis keretekben empirikus úton is szélesbítheti nyelvi tudását. Az auktor olvasását azonban az iskolában okvetlenül kell, hogy megelőzze a nyelvtani oktatás, az auktor olvasását, amely magáért az olvasmányért, tehát szórakozás és okulás céljából történik. De ez a nyelvtani oktatás csak annyit ölelhet fel,, amennyit az olvasmány nyelvi tudás tekintetében feltétlenül megkíván.

A legközelebbi kérdés most az, mely úton érhető el a rendelkezésünkre álló időn belül a kitűzött cél által meghatározott feladat. Ez az út a grammatikai tanítás igazi módszere. Ezt egyrészt a tanításnál végbemenő lelki jelenségek vizsgálata általában, másrészt ama speciális feltételek szabják meg, amelyeket a tananyag mivolta és a nyilvános tanítás természete meghatároz.

Szellemi javainkat érzéklés útján vagyis érzéki benyomások felvételével szerezzük, mert ez szállítja az anyagot, melyből a képzetek erednek. Azért a valódi szellemi műveltséghez tartozik elsősorban az érzékek gyakorlása és célszerű használata. Az így nyert képzetek és a képesség ezeket tartalmuk szerint kapcsolni és elválasztani, ezek együtt alkotják az értelmet, amely tapasztalással fejlődik ki. Ezt eléri a tanítás, ha a tanulókat önkétes gondolkozáshoz és tiszta felfogáshoz szoktatja.

Az egyes képzeteknek nem szabad izoláltaknak lenniök,

//