VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911

Gondolatok a nevelésről

15

ez pedig: „helyes ismeret, helyes akarás és helyes cselekvés s az utóbbi kettőnek az alapja a helyes ismeret.“

Platon szerint az ember hivatása az absolut jó megközelítése. „Ha tökéletesedni akarunk, az észt kell uralomra juttatni, az aka raterőt és az érzéki vágyakat pedig fékezni. Erényes életre csak bölcseséggel juthatunk. Tudás és erény azonos fogalmak.“ (Fejes). Aki a jót ismeri, az cselekszi s a gonosz cselekedet azon alapszik, hogy az illetőnek nem volt helyes fogalma az erényről és a bűnről'. Az erény nem egyéb, mint a jó és gonosz közötti közép s ezt a középmértéket egyedül az intellectus szolgáltathatja. Amint látjuk Platon is a görög fölvilágosodás korának hullámait érzi s a rationalis eszmék nála is az intellectualismust s az individualis- must vetik fölszínre. Azonban mig Sokrates ezen az állásponton mindvégig meg is marad, addig Platon mint socialpaedagogus gyakorlati törekvéseiben önkénytelenül is alkalmazkodik a social- paedagogia alaptételéhez: „Der Mensch wird zum Menschen allein durch menschliche Gesellschaft.“ (Natorp : Socialpädagogik). Főszempontja lévén az állam, olyan erények ápolását tűzi ki célul, melyek a tömegben valósíthatók meg s melyeknek tradicionális alapjuk van. A látszólagos nőközösségben pedig a fajkiválasztás és az eugenetika előszelét érezzük. Mindamellett a nevelés hatalmának előtte óriási értéke van, az állam jóléte szerinte a nevelés helyes és okos intézésétől függ.

Aristoteles mint természettudós élénkén foglalkozott az emberiség folytonosságának gondolatával. Szerinte az individuum a nemzés révén részt vesz a halhatatlanságban és ezen az alapon a szülők külső testalkata, kedélyállapota és temperamentuma örökölhető. Az erényt ő is észszerű cselekvésnek tartja, amelyhez a jó ismerete és a helyes belátása szükséges. Valamely erény megszerzéséhez szükségesek a természetes képességek, a helyes gondolkodás és a gyakorláson alapuló megszokás. A nevelés hatalmát azonban ő is elismeri, amikor azt mondja, hogy „a törvényhozónak legtöbbet az ifjúság nevelésével kell foglalkoznia.“ (Barth.)

A rómaiak közül a philosophiával és neveléssel foglalkozó irók szintén hittek a nevelés hatalmában. Cicero szerint a nevelés lehetőségét bizonyítja az ember veleszületett természete s az értelem azon tehetsége, melynél fogva az ember az igazság megismerésére törekszik. Az ember az istenség szikrájával jő e világra, s lelkét a bölcseség vezérli a helyes útra. Hasonlóképen Quintilianus is olyan ember nevelésére ad tanácsot, aki lehetőleg tökéletes, aki