I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915

I. Az északkeleti Kárpátok a magyar történelemben

9

áll összefüggésben7) s bogy Ungvárnak a Hungarus névhez semmi köze sincs, azt talán említenem is fölösleges.

Melyik igaz hát a felsorolt állítások, illetve vélemények közül ? Sokkal régibb, főleg sokkal hiányosabban ismert eseményről van szó, hogysem biztos választ lehetne adni. A hagyomány, a közvélemény, a történettudósok többsége a vereekei út mellett foglalt állást s a millennium óta a munkácsi hegyek alján áll a magyarok bejövetelének emlékoszlopa.

Abban bizonyára igaza volt a Névtelen jegyzőnek, hogy a honfoglalás nem ment végbe fáradságos munka nélkül. De nem kevésbbé fáradságos és nem kevésbbé fontos nemzeti feladat volt, ami azután következett: a honvédelem. A páncélerődök és villamos árammal telített drótsövények korában nem lesz érdektelen egy pillantást vetni arra. hogy mint gondoskodtak őseink a határok védelméről ? Először is egy puszta, lakatlan övvel vették körül országukat, ugyanúgy, mint a germánok Julius Caesar idejében.8) Azonkívül az adott geographiai viszonyok felhasználásával minél nehezebben járhatókká igyekeztek tenni a határokat, amin a nemzetek közötti forgalom akkori fejlettsége melleti nem csodálkozhatunk. Nyugaton például a Rába és a Hanság mocsarai akadályozták az ellenséges betörést.9) Ármentesítésre és mocsárlecsapo- lásra természetesen nem gondoltak a középkori magyarok. S ha igaz. mint a közbeszéd tartja, hogy a mazuri tavak kiszárítását Hindenburg marsall vétója akadályozta meg. viszont a mi őseinknek igen jó honvédelmi szolgálatot teljesítettek azok az árterületek, melyek Sopron, Győr, Mosony, Vas és a régi Locsmánd megyék területének jelentékeny részét borították. A tannenbergi ütközettel nem volna túlmerész, sem pedig dicstelen párhuzam összevetni Béla herceg háborúját, mikor a magyarok III. Henrik menekülő katonáit a Rábavidék mocsaraiba szorították s a fényes császári seregre oly csapást mértek, mely egyik törté1 netírónkat Napoleon oroszországi kudarcára emlékezteti.10) A Kárpátok7) Nagyszebennek u. is, melyet a 11. századi települők a Cibin-folyő mellett építettek, Sibinburg volt a neve s ez az elnevezés terjedt át azután egész Erdélyre. Ivézai egyébként kétségkívül ismerte ezt a verziót is. minthogy Ungvár felé hozza be ugyan a magyarokat, de a hét vár építését is említi.

8) Bell. Gall. VI. 23.: Civitatibus maxima laus est, quam latissime eircuin se vastatis ünibus solitudines habere. Hoc proprium virtutis existimant, expulsos agris linitimos cedere. neque quemquam prope audere consistere: simul hoc se fore tutiores arbitrautur. repentinae incursionis timore sublat.o. — V. ö. Karácsonyi J. Halavány vonások hazánk Szent István korabeli határairól. Századok 1901. 1040. 1.

9) Az egykorfi altaichi évkönyvek például azt írják az 1044. évnél III. Henrik császárról: volens eum (regem Aha) insequi ultra Babaniza fluvium, invenit iter sta- gnantibus aquis et machinis more illis solito interclusum.

10) Pauler Gy., A magyar nemzet története az Árpádkori királyok alatt. Budapest, 1899. I. 100,