I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915

I. Az északkeleti Kárpátok a magyar történelemben

10

ban erdők levágásával, fatörzsekből rakott torlaszokkal, olykor kő- vagy sövénysáncokkal zárták el a szorosokat. Ezeket a mesterséges torlaszokat gyepüknek11) (indagines, clusae12), az előttük elterülő puszta övét gyepű elvének, g yepély nek,1*) a gyepüvonalon hellyel-közzel hagyott átjárókat kapuknak (porta regni) nevezték. A vereckei hágónak orosz vagy hegyi kapu (porta montana) volt a neve. De volt német, cseh és lengyel kapu is.14) Az ország kapuinál természetesen katonaság állomásozott: custodes confiniorum. qui vulgo ewrii vócantur, mint Szent László egyik törvénye (TI. 17.) mondja. Kétségkívül ezen határvédelmi intézkedésekkel áll összefüggésben a székelyek eredetének sokat vitatott kérdése is. Kern a hunok maradékai ők. hanem jó magyarok, kiket a gyepük készítése, rendbentartása és védelme céljából telepítettek az ország belsejéből mostani lakóhelyükre.15) Az őröl:, kiknek tisztjeit őrnagyoknak nevezték, a határszéli megye ispánjának voltak alárendelve. Kálmán király egyik törvényében (T. 36.) olvassuk a következőket: ..Ha nagy hír — azaz ellenség közeledésének híre — érkezik a határra, az ispán két hírvivőt küldjön négy hadilóval a királyhoz s út jók költségét, valamint ugyanannyit a visszatérésre, a nádorispántól kérjék.“

Volt idő, mikor maga a nádor volt kirendelve az orosz kapu védelmére. Nagy veszedelem közeledett e vidék felé 1240 karácsonyán, pontosabban mondva 1241 elején, minthogy akkor még az újévet karácsony41) A gyepüvonal emlékét őrzik máig Gyepüfüves (Vas m.), Farkasgyepű (Veszprém m.), Gyepűszent péter (Körös m.) stb. községek, vagy pl. az oklevelekből ismert régi Gyepüspatak, Gyepüsvölgy, Gyepiiserdő, Csebe gyepűje, Makó gyepűje, Zoltán gyepű stb. helyek, illetve folyók.

12) A clavdere igéből alkotott középkori latin főnév, mely clausa (v. ö. a német Klause) alakban is előfordul. Nálunk kolos lett belőle, ami pl. az erdélyi és a vasmegyei Kolozsvár helynevekben található meg. (L. Tagányi K. Gyepű és gyepüelve. Magyar Nyelv. 1913. 97.)

13) Ugyanily képzésű szó Erdély (Erdőelve), mely erdő előtti, erdőn túli területet jelent (v. ö. Ultrasilvania, Transsilvania). valamint Ilavaselve, Havaséig: Oláhország régi neve. Ezért ma is helyesen Havasefföldet. nem pedig Havasalföldet kell mondanunk.

14) Nevezetes volt az Árpádkorban a babóti kapu a Rábaközben (ma Babót falu), vagy a meszegi kapu, melynek helye világosan igazolja, hogy a 10—11. századokban úgyszólván egész Erdély gyepüelve volt. Idetartoznak az oly helynevek, mint Kapuvár (Sopron m.). vagy a sok Vaskapu (Krassó-Szörény, Rács. Zala, Pc- zsega. m.). A verecke szó — a verőce (másodlagos?) deminutivuma — kis kaput jelentett. L. minderről Tagányi fentidézett nagybecsű cikkét.

15) Karácsonyi János. A székelyek eredete és Erdélybe való települése. Budapest, 1905. Karácsonyi névmagyarázata azonban, mely szerint a székely sző erdő- vágót jelent, nem bizonyűlt helyesnek. Azonkívül a hun-monda elvetése mellett is még meglehetősen vitás a magyarsággal való ethnographiai azonosságuk vagy rokon- fa júságuk kérdése,