I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

8

TV.

Legállandóbb környezeti, különösen eleinte, a család és otthon. Mindaz, amit az ifjú itt lát, példaadó lesz cselekedeteiben, amit hall, tanács és magyarázat lesz minden eljárásában. Vájjon tudják-e a szülők, hogy egy-egy tettük, egy-egy elejtett szavuk, mily mély nyomokat hagy gyermekük lelkében? Gondolnak-e arra, hogy egy-egy meggondolatlan nyilatkozatuk vagy támadásuk nemcsak az iskolán üt sebet, hanem rajtuk is, mert az iskola tekintélyének rombolásával az ő tekintélyük is csorbát szenved s ha az ifjú megszokja, hogy könnyelműen véleményt mondjon az iskoláról és mindenkiről, idővel szüleit sem veszi ki ez alól. Akit nem tisztel, attól nem igen tanul az ifjú, tehát az iskola munkásaira tett gúnyos megjegyzések is visszavágnak azokra, akiktől kiindultak.

Az otthon és család hatása több dologban nyilvánúl. Nemcsak rászoktatja a2 ifjút a meggondolatlan véleménynyilvánításra, hanem csökkentvén bene a tiszteletet, a tiszteletadásra való szíves hajlandóságot (általában a tisztességtudást) előbb az iskola, később minden iránt, egyrészt fegyelmi, másrészt tanulmányi tekintetben bizonyos lazasághoz szoktatja őt.

Semmi sincs, ami olyan erősen hatna a gyermekre és ifjúra, mint a példa, különösen a nagyobbak példája. Az utánzó hajlam oly erős benne, hogy sokszor boldogtalannak érzi magát, ha nem teheti azt, amit mások, mondjuk nagyobbak. Némely dolgoknak előtte alig van értékük, bizonyos tetteknek jelentőségük; értékessé,, jelentőssé az teszi, hogy másnál látta, más követte el. Az otthon példája is igen hatékony, még pedig azért, mert állandóan a szeme előtt lebeg, továbbá, minthogy azok cselekedeteinek a tanúja, akikhez a vonzalom vagy tisztelet érzése csatolja. A szülők tudatosan sohasem nyújtanak helytelen példát, de hányán teszik azt akaratlanul. Az apró, esetleg nagyobb kötelességmulasztások bármily téren, a társadalmi kívánalmaknak fölbecsülése az erkölcsi követelmények rovására, a tanuló iskolai mulasztásainak elnézése és könnjmlmű igazolása, az iskolai rendnek és fegyelmi szabályoknak semmibevevése, az élvezeteknek és szórakozásoknak keresése, mind maradandó nyomot hagynak az ifjú lelkében, amely hasonló jellegű cselekedeteknek előkészítése és elkövetése alkalmával megnyugtatást talál az otthon példáiban; ugyanis úgy gondolkodik, hogy ha olyan nagy hiba volna egyik-másik dolog, a szülők nem adnának rá példát. A példáknak hatása tehát abban nyilvánul. 1. hogy hasonló cselekedetek elkövetésére ösztönzi, 2. hogy az ifjú mentségül hívja bizonyos, maga által még helyteleneknek tartott cselekedeteiben, végül megváltoztatja erkölcsi fogalmainak egy csoportját. Az ifjú tehát letér az értelmi és erkölcsi fejlődés helyes útjáról s mindaz, aminek helyességét és felsőbbségét elismerte előbb, most leküzd-