I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

lom tömeggé fajul, amelybe az ifjút részint saját érzelmei és vágyai, egyénisége, részint bizonyos külső tényezők meggondolatlansága csábítják. Érzelmei és vágyai ugyanis, lia társakra találnak, érvényesülni akarnak; mihelyt sokan vannak, akikben érvényesülni akaró érzelmek és vágyak honolnak, meg van az alkalom, elérkezett az idő.

Az ifjúság szereti a változatosságot. Az egyhangúságot hamar megunja s mihelyt módja van rá, változtatni akar a megszokott helyzeten. A rendet is egyhangúnak tartja, úgyszintén azokat a korlátokat is, amelyek cselekedeteiben gátolják. Az iskolai együttes élet lehetőséget nyújt neki az egyhangúság megszűntetésére; egyedül nem vállalkozik erre a merész feladatra, de ha kilátása van rá, hogy a nagy csoportban elrejtőzhetik a következmények elől, hozzáfog. Kitörő érzelmei és vágyai másokéit is kitörésre birják: már nincs társadalom, csak tömeg.

Ha a tömeg indulatai kitörnek, csak kevesen tudják megőrizni akaraterejüket oly mértékben, hogy azonnal el tudják folytam érzelmeiket s ha sikerül is, társaikra semmi hatással sincsenek g vagy félre kell állniok, vagy a tömeggel együtt haladniok. Ez minden tömegre áll.

Az utcai tömegek csak alkalomszerű képződmények, az iskolai tömegek azonban állandó alakulatokká lennének, ha az iskola el nem nyomná őket. Az iskola azért sem tűrheti a tömegérzelmek uralmát, mert veszélyezteti amaz érdekeket, amelyeknek szolgálatában áll. Tehát elnyomásukra törekszik több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, aminek következtében a tömeg ellenállásra talál az iskolában. Az ellenállás különbözik attól, amelyet a hatalom fejt ki az utcai tömegekkel szemben. Amikor a hatalom az utcai tömegek időszakos kitöréseit el akarja fojtani, minden eszközt felhasználhat, az iskola azonban kénytelen megválogatni az eszközöket. Eszközei nem lehetnek erőszakosak és ezért sokszor hatástalanok. De más az utcai tömegélet hatása és más az iskoláié. Amannak kitörései — elfojtásuk után — lecsendesednek s időben egymástól távol esvén, egymás erősítésére nem alkalmasak; az előbbire való visszaemlékezés inkább a végzetes következményekre, a tömeg bűn- hődésére irányul, ennélfogva a tömegindulatok mérséklésére vezet. Bizonyos időkben pedig, amikor a tömeg életnyilvánulásai békésebbek és csendesebbek és átjárják a közélet számos mezőjét, a tömeg megfelelő enyhébb eszközökkel könnyen irányítható. Az iskolai tömegélet jelenségei nem oly erőszakosak, de folytonosak vagy legalább is egymással összefüggők, kapcsolatban vannak egymással, egymást erősítik s ha nem is hatnak ki nagy területre, mert többnyire egy iskola körén belül maradnak, de a körön belül^a következő idők hosszú folyamán át éreztetik hatásukat. E jelenségeket nem elég elfojtani. Megelőzéssel és állandó felügyelettel kell tehát az iskolai társadalmat megóvni attól, hogy tömeggé váljék. Igen, de ez korlátozza azt a szabadságot, amellyel élni

1 5