I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

16

ugyan nem tud az ifjúság, de akar minden áron. S ha emancipálni tudja magát a korlátok átugrásával — amire buzdítják s amelyben segítik öt a már említett iskolán kívüli erők — bizonyos büszkeséget érez, mintha valami hőstettet vitt volna véghez. Ez a lelki jelenség az utolsó mozzanata az ifjú tudatos működésének s átmenet a tömegéletre.

Örvendetes jelenség mindamellett, hogy az ifjúság a maga egészében hajlandó magát alávetni az említett korlátozásnak, minthogy tudatában van a tömegélet elfajulásával járó kellemetlen következményeknek, csak az a baj, hogy egyesek kihívó magaviseletében levő izgató anyag, mint az élesztő, földuzzasztja az ifjúságnak úgynevezett önérzetét s a duzzadó önérzetű ifjúság nem iparkodik amaz érzelmeit elnyomni, amelyek könnyen összeütközésre és kitörésre vezethetnek. Az iskolának tehát az volna a feladata, hogy az ilyen egyesekre kényszerzubbonyt adjon, azonban az iskola támadói és bírálói az egyéniség tiszteletbentartásának és fejlesztésének hangzatos [jelszavával védelmükbe veszik az iskolai társadalom harmóniáját és békéjét veszélyeztető egyéniség-birtokosokat s- ez által a maguk érdekében talán nagy sikerrel, de a köz érdekében mindenesetre kis vagy semmi haszonnal (esetleg kárral) siettetik az iskolai társadalom cukortartalmának tömegalkohollá való forrását.

A tömegbe sodort ifjú szelídebb, mint az utcai tömeg embere. Míg azonban ez idegen tárgyakat tör-zúz, s rombolása rögtön látható s ezért helyre is hozható, addig az ifjú a saját lelkének idealizmusát zúzza össze, aminek következményeit csak idők múltán fogja tapasztalni, amikor már szinte lehetetlen a bajon segíteni. Épen ezért az iskolának nemcsak joga, hanem kötelessége is az ifjúság érdekében mindazokat az eszközöket alkalmazni, amelyekkel ezt a bajt csírájában elfojthatja. Bár ezek az eszközök magukban kicsinyesek és jelentéktelenek, de egyetemes hatásukban nagyok és fontosak. Az első tekintetre talán fölöslegeseknek látszanak, de mélyebb vizsgálódás és tartósabb használat után szükségeseknek bizonyulnak. Bizonyára nem érdemlik meg, hogy bárki is kigúnyolja őket, illetve bennük az iskolát és ennek vezetőit. Vannak egyszerű és természetes gyógyszerek, amelyek hatékonyabbak a legkomplikáltabb és legdrágább készítményeknél.

A tömegélet hatása az ifjúságra egészben véve abban áll, hogy a tömeg jellemének vonásai, szokásai átültetődnek az egyén leikébe. A tömegfelelőtlenség egyéni felelőtlenséget, a tömeg erőszakossága pedig durvaságot teremt, az értelmi tevékenység szünetelése az egyén gondolkodását szorítja háttérbe és a lelki-testi életben az érzelmek és vágyak uralmát kizárólagossá teszi. Ebbéli hatását az iskola ellenállása gyengíti. Minél nagyobb ellenállást bir az iskola kifejteni, annál csekélyebb a tömegélet befolyása. És minthogy az ellenállás nagysága egyenes arányban nő és fogy az iskola erejével és tekintélyével, nagyot vét-