I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A középiskola és a tanuló ifjúság

14

léljük, szomorúan esik nemcsak az eredmények látása, hanem annak a bevallása is, hogy az iskola a külső hatások intenzitása miatt tehetetlen ezeknek elhárításában. A tanuló ifjúság, bár belátásának növekednie kell, elszokik a következmények mérlegelésétől, cselekedetei előtt nem gondolkodik eleget, mintegy rábízza másokra. A következményekkel nem törődik, nem is szerez róluk tudomáste. Ha igen, az esetleges kellemetlen következmények okát sem önmagában, sem a példaadóban nem keresi, ha- nm valami más körülményben találja, mert ebben akarja látni. Értelmi működése ilyenkor elsősorban arra szorítkozik, hogy az alkalmatlan képzeteket kiűzhesse a tudatából. ítéletei, következtetései elvesztik a szilárd és biztos alapot s a hangulatok ingoványos talaján botorkálnak a képzelet csábításaira hallgatva. A belátás háttérbe szorításával kapcsolatban az akaraterő gyöngülése jár. A felelősségérzet hanyatlása is előbb-utóbb elkövetkezik és ez nem is tűnik föl előtte nagy bajnak, annál kevésbbé, mert kényelemszeretetének kielégítését segíti elő. Kötelességérzete egyre csökken, a kötelesség elmulasztása rendszeressé lesz. Uj diákerények születnek. ilyenek pl. a tisztességtudás hiánya s a tiszteletlenség, amelyben a bátorságnk, a fegyelmezetlenség, amelyben az önérzetnek körvonalait látja az ifjúság. Az engedetlenségről jobb hallgatni.

Ki felelős mindezért?

Ilyen gyöngébb akaratú és mérsékeltebb belátású ifjúsággal kell a középiskolának foglalkoznia. A külvilág hatásai alatt megváltozott ifjúság nehéz terheket rak az iskola vállaira. Mindaz a haladás, amelyet az iskola tett, pl. a módszert s a külsőségeket illetőleg, elenyészik az említett nehézségek miatt. Szebbek az épületek, tágasabbak a termek, világosabbak a folyosók, jobbak a taneszközök; eltűntek az ódon épületek, a kis termek, a homályos folyosók, a tökéletlen taneszközök: de eltűnt az az ifjúság is, amely lelki erényeivel bőségesen kárpótolta az iskolát a külsőségekben nyilvánuló fogyatékosságokért.

YI.

Az említett s az iskolán kívül működő erők hatása mellett még egyről kell megemlékeznünk, amellyel az iskola falain belül találkozunk ugyan, de nem tartozván az iskolai munkához, az iskolától külön álló tényezőnek kell tekintenünk. Ez az iskolai tömegélet hatása. Köztudomású, hogy az egyén lelke más, mihelyt a tömegbe kerül. Bátrabb lesz, s amit nem mert volna megtenni egyedül, megteszi a tömegben. Értelme háttérbe szorul, ennélfogva nem az ész a fő kormányzó erő, hanem a tömeg gyengeségeinek dédelgetése és a tömegnek való hízelgés. Az iskolában a tanulók mindaddig, amíg féken tartatnak, rendezettebb közösséget, mondjuk iskolai társadalmat alkotnak. De ha a fék lazul, a társada