Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Saly Noémi: A tabáni kereszt körül
RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 39 biztosak lehetünk -, de ha valóban volt itt ilyen templom, körülötte temetőnek is lenni kellett, azt pedig a régi időkben nemigen volt szokás bolygatni. Az új jövevény ortodoxok első kis fatemploma már oda épült, ahová utána, 1697-ben a Szent Demeter kőtemplom, majd 1741 és 1751 között a Szentháromság-templom. E körül szintén volt sírkert, de a domboldalon is volt - megmaradt? - egy másik. Fehér Jolán Antónia is azt írja (Budapest székesfőváros temetőinek története, 1933): „a tabáni görögkeletiek a XVII-XVIII. század folyamán a mai Kereszt téren fekvő plébániatemplomuk temetőkerületébe temetkeztek. E temetőt Mária Terézia rendeletefolytán 1778-ban szüntették meg”. Ezt elkerülendő készíthette Johann Haim seborvos azt a kimutatást, amelylyel a rácok bizonyítani kívánták: nincsenek ők olyan sokan, hogy halottaik ne férnének el a „régi temetőben”. (Közli Simon Katalin: Ortodox rác családok a XVIII. századi Tabánban, Fons, 2018. 2., 185.) A táblázatban nyolc esztendő (1770-1777) halottai szerepelnek: 157 felnőtt és 127 gyerek. Épp az ellenkezőjét érték el vele, mint amit szerettek volna. 1796-ban nyílt meg aztán az új tabáni temető a mai Gesztenyéskert helyén, ahol az ortodoxok külön parcellát kaptak. Régi temető tér - Kötéltér - Kereszt tér Hát ezért nem épült be ez a több mint ötezer négyzetméternyi - közel egy futballpályányi - földdarab az amúgy roppant sűrűn lakott Tabánban. Első neve mellett a mementónak meghagyott temetőkereszt gondoskodott róla, hogy az itt élők ne feledjék, mi van a lábuk alatt. A talapzaton látható 1865-ös évszám megtévesztő: tudjuk, hogy a teret már az 1850-es években Kreutzplatznak, az utcát Kereszt utcának nevezték, így csak a régi feszület cseréje vagy felújítása történhetett abban az évben. A sajtóban semmi nyoma. A kalandos életű politikus, Büsbach Péter Pest-Budáról való menekülését előkészítendő járt a téren valamikor 1849-50-ben, a Bach-korszak sötét napjaiban: „Ma este 9-10 óra közt - mondja a matróz - a budai oldalon a »Kreutzplatz«-on (most [amikor írja, 1906-ban] »Kereszt-tér«), a kereszt mellett lesz a feleségem; (...) ő elvezeti egy helyre, a hol mindent részletesen megbeszélhetünk. Ismertem e tért; gyakran jártam oda fiatal barátaimmal, Jaschkó-nak ugyan e téren levő vendéglőjébe, »csájára« és ürmösre, melyek a budai szerb korcsmák ízletes speczialitásai voltak.” A 19. században volt a területnek még egy neve: Kötél / Köteles tér. Ennek 1890-ig találjuk nyomát. 1874 áprilisában a bölcs elöljárók így óvják a frissen fásított Gellért-hegyet: „A húsvét másnapján tartatni szokott Gellérthegyi búcsút ez idén betiltotta a fővárosi tanács. A Gellérthegy látogatása és az ott sétálás meg van ugyan engedve, de minthogy új ültetvény létesíttetett a Gellérthegyen, a bódék, kocsik, sípládák és állványok felállítását a hegytetőn az ültetvény megóvása végett eltiltotta. Ezeknek a szarvas-tér, köteles-tér ésfehér-sas-tér hagyatikfenn, Tabánban a hegyalján. Ami (...) a hazajövetelnél megbecsülhetlen előny lesz sokaknak, kiket a ráczvárosi ürmös és a budai egy kissé megingat.” A búcsúk hangulatáról Jajczay János ad érzékletes leírást 1929-ben az Új Időkben: „A sok-sok bódé, a krajcáros komédia ellenállhatatlanul vonzotta a biedermeier-korabeli pestieket, budaiakat. Szabó, szatócs, szűcs, lakatos, kéményseprő, varga, lapkihordó, kifutó, cédulaosztó, lámpagyújtogató, borbély, pincér, meg sok más mesterember, mesterlegény, katonák, asszonyok, lányok, cselédek, fiatalok, öregek úgy gomolyogtak itt, mint Madách londoni vásárjában a tömeg. Az olaszok, akik a testvérvárosban laktak, festői viseletbenjártak-keltek, sípoltak, dudáltak és kerepeltek. Innen vált szokásossá a búcsúbeli duda. A budaiak egycsoportban jöttek fel. Előzőleg a tabáni Kereszt-téren, amelyet, mert a kötélverők használták, Kötéltérnek is neveztek, gyülekeznek. A kereszt előtt imádkoztak, majd felkapaszkodtak a hegyre és azután hajrá! -, megkezdődött a mulatság.” Egy ilyen alkalommal, 1898. április 11- én történt, hogy „a tabáni kereszt-téren levő amerikai fényképész-bódé kigyulladt s néhány perc alatt teljesen leégett. A szerencsétlenséget Nemes Antal fényképésznek vigyázatlansága idézte elő.” A Szelíd Farkas meg a Lámpás Rudi „Amerikai fényképész-bódé” csak búcsúkor telepedett ide, a hangulat egyébként falusias volt. A hepehupás, gyepes teret csupa földszintes ház övezte. Egy 1881- es statisztika szerint a 17 házban 226 fő, plusz 9 cseléd lakott, a külön is figyelembe vett három „túlnépes” lakásban 24 fő, közülük heten pinceodúban. Az 1885-86-os címtárat szemeltem ki, hogy legalább a lakók egy részéről megtudjam, kik. Egy minisztériumi irodaigazgató és egy számtiszt, egy háztulajdonos, három hivatalnok (az egyik a vasútnál), egy gazdász, egy rajzoló. Két kádár, két pék, egy molnár és egy szitás; három kávémérő, két kocsmáros, egy trafikos, két szatócs, egy hentes. Két cipész és egy „czipészüzlet-tulajdonos”,
