Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Sipos András: A MÚLT JÖVŐJE - Nagy-Budapest alternatívák 1945–1956
9 1945-ben a jelzett napon nem közigazgatási, hanem városrendezési értelemben egységes nagyvárosról döntött az 1870 óta fennálló patinás városrendező hatóság, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Ekkor az ostrom utáni újjáépítés volt a napirenden lévő fő feladat, de ezt kezdettől fogva szerették volna összhangba hozni a korszerű városrendezés távlati céljaival. Ennek jegyében mondta ki az FKT testülete, hogy „Nagy-Budapestet városrendezési szempontból egységnek” tekinti, és a hozzá tartozó településekre egységes rendezési tervet kíván kidolgozni. Az ekkor megállapított Nagy-Budapest területe némileg eltért az 1950-ben megvalósulttól. Kimaradt belőle Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget (a későbbi XVII. kerület), Békásmegyerből csak Csillaghegyet, Cinkotából pedig Árpádföldet sorolták ide. Bekerült viszont Nagykovácsiból Tisza István kertváros, Vecsésből pedig Csákyliget és Erzsébettelep. „Városrendezési Nagy-Budapest” Az önállóságukat megtartó, de egységes terv és szabályozás alapján fejlesztett településekből álló nagyváros alternatív lehetőség volt a belső kerületeket és az egymáshoz képest is nagyon különböző adottságú városokat és községeket uniformizáltan kezelő, teljes beolvasztás útján létrehozott várossal szemben. Az FKT égisze alatt formálódó egységes városrendezési terv természetesen nem zárta ki a közigazgatási egyesítést, de nem is előfeltételezte azt. Azzal azonban, hogy a városi térszerkezetben pontosan ki kívánta jelölni minden városrész funkcióját és ennek megfelelő beépítési lehetőségeit, az önállóság fennmaradása esetére is kikényszerítette volna a szoros koordinációt, sőt integrációt a közlekedés, az infrastruktúra, a pénzügyek, az ellátás és a szolgáltatások terén. Lehetőséget adott volna azonban ennek fokozatos, differenciált, az érdekek egyeztetésén alapuló megoldására. Milyen lett volna az a város, amelynek képe 1948-ra rajzolódott ki a tervezők asztalán? Fő szempontjuk olyan városszerkezet kialakítása volt, amelyben a város távlatilag úgy fejlődhet, hogy a lakóterületek se túlzsúfoltak, se túlságosan szétterülők ne legyenek. Akár három millió főig növelhető lakosság helyezkedhessen el úgy, hogy mindenkinek jusson elegendő lakótér, zöldterület és az egyéb funkciók – ipar, közlekedés, rekreációs zónák stb. – is megfelelő A MÚLT JÖVŐJE szöveg: SIPOS ANDRÁS Budapest és környéke Forrás: Haltenberger Mihály: Nagy-Budapest falvai. Városi Szemle 1947 Nagy-Budapest alternatívák 1945–1956 1945. október 23-án létrejött Nagy-Budapest. Ha az olvasó felkapja a fejét, hogy nem így tudja, természetesen igaza van. A Budapest és a szomszédos települések közigazgatási egyesítésével kialakított egységes főváros – 7 addig önálló város és 16 nagyközség bekebelezésével – valóban 1950. január 1-jével jött létre. Utólag kevés szó esett arról, hogy Nagy-Budapest létrehozásának nem a teljes közigazgatási egyesítés volt az egyetlen lehetséges formája.
