Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - KULTAJÁNLÓ - könyv, kiállítás
BUDA PEST 20 20 / 02 28KULTAJÁNLÓ Gács János ¤A Magyar art deco építészet című, nagy sikerű monográfia szerző je, Bolla Zoltán újabb könyvvel jelentkezett, ezúttal a sok budapesti által Újlipóciaként emlegetett, a Szent István körút, a Váci út, a Dráva utca és a Duna által határolt kicsiny Újlipótváros épületeit mutatja be. Bächer Iván írásai és az általa kezdeményezett Pozsonyi Piknik révén a város máshol lakó szerelmesei is egyre jobban kedvelik ezt a vidéket, így várható, hogy a könyv olvasói sem csak ennek a néhány utcának a lakói közül fognak kikerülni. A tetszetős kiállítású, album alakú kötet ajándéknak is igen alkalmas. Ebben az információkban gazdag könyvben megtalálhatók az 1861 és 1945 között épített mind a hétszáz újlipótvárosi épület alapadatai (cím, helyrajzi szám, funkció, építtető, építész, a tervezés éve, az épület stílusa). Mindezt sok esetben az épület vagy az építés történetére, funkcióváltásaira, a ház hajdani híres lakóira vonatkozó értékes megjegyzések egészítik ki. Száz épület lépcsőházába is betekinthetünk. A 2018/19-es állapotot bemutató fotókat (tehát az összesen 1200 kép túlnyomó részét) a szerző készítette. A ma már nem létező épületek legtöbbjéről archív fényképeket, illetve tervrajzokat találhatunk a könyvben. Götz Eszter ¤Régen került a kezembe olyan pompás várostörténeti könyv, mint Bolla Zoltán Újlipótvárosról szóló munkája. Nem csupán szép és alapos, de egyedi hangvétele és mindenekelőtt az a szerető gondosság, amivel a városrész épületeit, történetét, szereplőit, mai és régi pillanatképeit beleágyazza Budapest egészébe, messze túlmutat a hasonló monográfiákon. Eredetisége már a formátumával is kitűnik: semmiképpen nem zsebkönyv, amivel a kezünkben végigkóboroljuk a Váci út és a Duna közötti területet, elmerülve a házak, terek, utcák részleteiben. Inkább a tudás kincsestára, egy nagyméretű, szép kiállítású tezaurusz. Gazdagsága nem az egész oldalakat beborító, hatásos fotókból adódik, hanem a precízen rendszerezett anyag bőségéből és közérthetőségéből. Bolla az 1200 kép legtöbbjét maga készítette – egyszerű beállítások a homlokzatokról, a lépcsőházakról, azzal a szándékkal fotózva, hogy az olvasó ráismerjen a házakra, könnyen azonosíthassa a látottakat. Ezek mellé pedig olyan, jó minőségű – sokszor kifejezetten fotótörténeti jelentőségű – archív anyagokat és eredeti tervrajzokat válogatott, amelyek viszonylag ritkán láthatók, de fontos információkat hordoznak. Táblázat foglalja össze a városrész korai beépülésének fázisait és a lakók származását, évtizedenként egymást követő térképeken rajzolódik ki a terjeszkedés, sőt a kötet végén egy statisztika is szerepel az 1881 és 1944 között itt épült lakóházak évenkénti számáról. Különösen kedves ötlet az előzéket borító, az Újlipótvárosban alkotó építészek emléktábláiból összeállított montázs, valamint a kötet elején az az irodalmi válogatás, amely Széchenyi István 1838-as levelétől Vas István 1957-es memoárjáig remek életképeket ad a városrész egy-egy korszakából. A könyv jelentős részét kitevő inventárium 700 házat dolgoz fel, utcánként, ábécérendben, szigorú kereteket adva a leírásnak, amelyben a képeken és a kötelező adatokon kívül az építtető neve, a stílusirányzat és a szakirodalmi hivatkozás is szerepel. Így utcáról utcára, házról házra haladva tárul fel Újlipótváros az olvasó előtt. Hogy mindezt van mihez mérni, arról a bevezető tanulmány gondoskodik. Bolla élvezetes stílusban vezet végig a római időktől a második világháború utáni évekig – a historizmusról szóló rész Kiss Attila munkája –, szinte együtt lélegzünk az évszázadok alatt formálódó várossal. A szemünk előtt válnak a napóleoni időkben meggazdagodott gabonakereskedőkből iparmágnások, majd ingatlanbefektetők. Pest északi Duna-partján megtelepednek a felvidéki tutajosok, akik az onnan származó faanyagot leúsztatják a Dunán, hogy azokból épüljön fel a város – innen kapta Újlipótváros sok utcája a felvidéki folyók neveit. Végigkísérjük, ahogy Ullmann Móric dohánykereskedő megalapítja az első magyar bankot, és a dolgos be vándorlók, Gregersen Gudbrand, Ganz Ábrahám, Haggenmacher Henrik munkája nyomán megszületik a hazai ipar. Mindennek Újlipótvárosban is sok nyoma van. A korabeli sajtóillusztrációkból képet kapunk a fatelepekkel, később áramfejlesztőkkel és nyomornegyedekkel teli városrészről, a Vígszínház helyén egykor álló Nagy Sörcsarnokról. A leírás pedig élvezetes részleteket kínál német, zsidó, örmény és görög vállalkozók, malomtulajdonosok és ingatlanspekulánsok, színházépítők és építészek életútjáról, az utcalányok és a nyomorgók világáról. A szerző tág összefüggésekbe helyezi a városrész múltját, és ezzel azt is eléri, hogy az elsősorban modern épületeiről ismert Újlipótvárosra friss szemmel nézzünk, meglássuk benne mindazt, amit az 1860-as évektől máig felhalmozott és megőrzött. A városrész arcai Egy könyvről két hangon BOLLA ZOLTÁN: ÚJLIPÓTVÁROS ÉPÍTÉSZETE 1861-1945 Ariton Kft. • 8990 Ft
