Budapest, 2020. (43. évfolyam)

2. szám, február - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Rend a lelke

szöveg: ELEK LENKE 19 Állítólag nem az okoz leginkább gondot, hogy elkapják a bolti szarkát, hanem – mert ilyen is előfordul – ha a kollegák keze enyves. Ekkor ugyanis el kell dönteni, hogy ott akar-e maradni – ami fontos lenne, mert mondjuk, a munkahelye közel van a lakásához – vagy elmegy máshová, másokat figyelni. Ez főleg kisebb üzletek, települések esetén dilemma. Ma tele az internet biztonsági őröket kereső hirdetésekkel. Van, ahol az alapfokú nyelvtudást is értékelik, például az egyik V. kerületi, ötcsillagos budapesti szállodában, ahol naponta háromszor étkezhetnek, és ahol az ország egyik legjobb séfje főz rájuk, vala­mint munkaruhájukat is kitisztítják a helyi laundryban. Itt elengedhetetlen az elegancia, a jó állóképesség és a nem lankadó figyelem. Tudni kell, hogy ki ül be feltűnően gyakran a bárba egy kávéra, – talán azért, hogy terítsen némi kábítószert, vagy ajánljon gyors mene­tekre könnyű hölgyikéket. Kaszinókban csak pár óráig izgalmas tar­tózkodni – főleg, ha a szűz kéznek szeren­cséje van – de ott dolgozni, nap, mint nap, unalmas és fárasztó – árulta el egy ottani őr ismerősöm. A gyakran túl nagy nyeremény­hez jutót kell leginkább figyelni, nála eleve feltételezve van a csalás, egy ilyen üzemben ugyanis csak a kaszinó, illetve annak tulajdo­nosa nyerhet folyamatosan és sokat. Így van a rendszer kitalálva ... Alvilág, maffia? Kórházakban a portások mellett ma már tényleg szükség van a biztonságiakra – meg­esett, hogy fejbe vágta valaki az egyszem ügyeletes orvost, csak mert sokáig kellett sorban ülnie, jól jön tehát az erős kéz. De azt sem árt figyelni, ki melyik kórterembe surran be. Ez 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A biztonsági őrök – maradjunk ennél a fogalomnál – több szakszervezetet is alapí­tottak már, sőt, megalakult a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége is. Ahogy rákat­tintok eme érdekvédelmi szervezetek honlap­jára és Facebook oldalára, eléggé elszomorító az általános kép. Ami a tartalmat illeti, szinte csak panaszkodnak az e területen dolgozók, ami pedig a külalakot – nos, elkelne egy profi rendszergazda és korrektor is. Meglepő módon, olykor az alapvető jogok és teendők sincsenek egyértelműsítve. „Kér­déses, hogy a vagyonőr polgári foglalkozást végző civil állampolgárként milyen jogon venné el a szabálysértési, vagy bűnelköve­tőtől (a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket leszámítva) a különböző tárgya­kat, amikor ezeket csak a hatóságot képvise­lő hivatalos személynek van joga elvenni és lefoglalni. A vagyonőr legfeljebb a támadásra alkalmas eszközöket veheti el az elkövetőtől, ha annak támadásától egyértelműen tartani kell, de más egyéb tárgyat nem vehet el, csak a rendőr.” – Megjegyzendő, hogy a legtöbb vagyonvédelmi munkavállaló nem kockáztat­ná az életét és a testi épségét a jellemzően alacsony órabérekért. „Magyarországon kőkemény vadkapitaliz­mus van, a vagyonvédelemben maffiózó kapi­talizmus. Eléggé alvilági módszerekkel üzemel­tetik a vagyonvédelmi cégeket. Az a lényeg, hogy a tulajdonosi kör jól megszedje magát. A vállalkozásokat eleve bedőlésre hozzák létre, semmilyen közterhet nem fizetnek be az állami költségvetésbe és kb. 6 havonta megszüntetik a cégeket és újabbakat kreálnak.” - nyilatkozta nemrég a HR portálon Nádas Mihály , a szö ­vetség elnöke. Kemény, általánosító szavak. Sajnos, hiába a sokirányú érdekvédelmi szervezet, kevés a szakszervezeti tag, ennek egyik oka, hogy sok embert feketén foglal­koztatnak, olykor részmunkaidőben, teljesen kiszolgáltatva. A szakszervezeti honlapo­kon számosan fakadnak ki amiatt, hogy sok helyütt alacsony az órabér, nem biztosítják a pihenőidőt, a védőitalt, a túlórapénzt, a fize­tett szabadságot. Kulcs a lábtörlő alatt A biztonsággal foglalkozó cégek jelentős része több lábon áll, kamerák telepítésével, ingatlan fenntartással és takarítással is fog­lalkoznak. Mi ennek az oka? – kérdeztem Sir ­galijev Milántól, a Budapest Biztonsági Szol ­gálat Kft. igazgatójától – Gondoljon egy asztalra. Ennek az asztalnak is négy lába van, melyek a következők: „élőerős” munkatársak Bűn és élet A városi hétköznapok legveszé­lyesebb munkahelyei ma nem a bankok, hanem a trafikok, de ezt előre megjósolta mindenki, hiszen szándékosan nincs kirakat, kívül­ről nem lehet belátni, könnyű kifi­gyelni, mikor nem tartózkodik bent vásárló. A dohányboltokban többnyire hölgyek dolgoznak, egy szál magukban – nincs is ennél könnyebb módja a pénzszerzés­nek, kamera ide vagy oda. Ezek az üzlethelyiségek olyan kicsik, hogy sok helyütt nem férne el plusz egy biztonsági őr, gyakoriak is a rab­lások. Ugyanez a helyzet az egy­személyes kis falusi kocsmáknál és boltocskáknál, ahol pár ezer forintért mindent kockáztatnak a rablók. Ami a bankokat illeti, az idő nem e szakmának dolgozik, már ami a munkahelyek számát illeti: Nyu­gat-Európában egyre kisebb a kész­pénzforgalom, a fiókok száma csök­ken, az emberek online utalnak, és kártyával vagy mobillal vásárolnak. Ez lesz a jövő nálunk is. Abban, hogy egy trafik kirablását vagy egy bolti lopást sokan nem is tartanak ma már komoly bűncse­lekménynek, belejátszik a szinte semmi büntetés, de az a társadalmi összkép is, ahol milliárdok jutnak kapcsolati tőke révén kiválasztott emberek zsebébe, és ahol néme­lyek a többmilliós sikkasztásokat is megússzák, mert éppen jókor, jó helyen voltak. Mások - havi 5-6 milliót kereső felső vezetők - magánszemélyek megtakarított pénzét kótyavetyélik el, minden­féle látható következmény nélkül, netán milliárdos felelős beruházá­sokról döntenek – felelőtlenül. Márpedig ilyen társadalmi közeg­ben a piti tolvajok egyszerűen nem tartják magukat bűnösnek. Pláne, ha a sorozatos bankrabló­ról „közönségfilm” készül, akit utána celebként meghívnak való­ságshowkba, meg csevegős reggeli műsorokba, ahol dedikálja a frissen megjelent könyvét...

Next

/
Thumbnails
Contents