Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Buza Péter: UTCAFRONT - Sorsforduló a Hermina úton
BUDA PEST 20 20 / 02 8UTCAFRONT ja a nagy házat egy bentlakásos intézménnyel: itt működteti az MNDSZ 1945-ben az Elhagyott Gyermekek Otthonát. 1946 áprilisában távozik az ÁVH, megkapja az épületet a Táncsics Mihály Ifjúsági Kollégium. Nagy élet kezdődik. Rendszeresen itt tartják – az arab szobában és a csillagjegyek alatt – az Ifjúmunkás Otthonok Országos Szövetségének rendezvényeit. Konferenciákat, tanévnyitókat (1947. szeptember 13-án Kádár János és Darvas József szól hozzájuk emelkedett tónusban), 1947-ben Ifjúsági vacsorákat szerveznek a Róheim-Waldbott-Tisza-villa ebédlőjében. Kiállításokat is, a talán mozgalomnak nevezhető szerveződések öndicsérete jegyében – egyszóval birtokba vette a palotát az épülő ország, az épülő szocializmus. 1949 végén leváltja az ifjúmunkásokat a Nyomorék Gyermekek Állami Gyógypedagógiai Foglalkoztató Intézete. „Társbérletben” részesednek a ház komfortjából ugyanakkortól az Állami Ipari Kiképző Otthon gondozottjai. A Nyomorék Gyermekek Otthona – változó neveken, de – ekkortól mindig a mozgássérültek, szociálisan hátrányos helyzetűek bentlakásos foglalkoztatója volt és maradt, ötvenöt évre ez lett a funkciója. Amikor először körülnézhettem odabent, 1979 végén, az Állami Szociális Intézmények Fiúotthona a Roheim-villa neve. 14-től 30 éves korig tanultak, dolgoztak itt a mozgássérültek. Nagyjából százan. Nem ők tehettek róla, hogy akkorra nem csak a funkció vetkőzött ki önmagából. Így-úgy alkalmassá tették ugyan a házat arra, hogy kínlódva használják az erre kárhoztatottak, de a pusztulás elérte a kritikus szintet. „Mindenütt a gúzsbakötött tágasság nyomai – láttam s publi káltam 1979-ben. – Dúsan díszített szobák, falak – amelyek nem a helyükön vannak –, értelműket vesztett cifra ablakok, sehova se vezető, gazdagon faragott falépcső, korlátja, mint valami lusta kígyó tekereg a pompás minták között, amelyek foszladozó függönyként takarják a salétromos, vízhólyagos falakat.” A villa 2005 vége óta üresen áll. 2015-ben ajándékozta az állam a Magyar Corvin-lánc Testületnek. A rekonstrukció tervezését Mányi István ra bízták. Hamarosan kiírják a kivitelezésre a pályázatot. A ház megmentésének teljes költségét fedező összeg a rendelkezésükre áll. A tervező dilemmái – A testület székhelye, otthona rendezkedik be itt – mutatja be szóban a ház új funkciójára vonatkozó elképzelést Mányi István Ybl Miklós-díjas építész. – A tetőtérben lakosztályokat alakítunk ki az itt megszálló nem budapesti vendégeknek. A reprezentatív tereket pedig a testület megnyithatja a kormányzati, önkormányzati és társadalmi szervezetek rendezvényei számára. – Tiszta lappal indulsz. Szinte semmi sem úgy van, ahogy Pollák megalkotta. Az elmúlt hetven év „gazdái” pedig sokat tettek azért, hogy rá se ismerhetne. Amit megtetézett a legutóbbi tizenöt év, a gondatlan állam „kezében” üresen pusztul. Így aztán kizárólag a rekonstrukció szempontjaira, szellemére kell tekintettel lenned. Csak minden érték megőrzése, átmentése lehet a cél, kompromisszumok nélkül. – Olyannyira, hogy a történelmi terek parancsa akár felül is írhat esetleg felmerülő funkcióigényeket. Nem változtatunk. Az arab szoba „arab szoba” marad, szivarszalon lesz, a könyvtár könyvtár, a zodiákus terem, ahol Tiszát agyonlőtték, ebédlő, a télikert télikertként szolgál, Zsolnay-kerámia-padlóburkolattal. Az utólag födémmel megosztott hallt eredeti állapotának
