Budapest, 2020. (43. évfolyam)
12. szám, december - Iványi János: Az újpesti Böhm–Hegedűs „skanzen”
BUDA PEST 20 20 / 12 28Épített világ emeleti ablaksora egyszerű, egyenes záródású, ezzel is hangsúlyozva a két szint magas, második emeleti szecessziós háromosztatú nyílások mögötti tanácsterem jelentőségét. A két szint közötti funkcionális különbséget fokozza az osztópárkány és a díszes kő mellvéd. A főtengelyben a záró timpanon felett a törvényességet jelképező Roland vitéz bronzszobra látható. A kapuk és azok díszei – ahogy odabent a melléklépcső korlátjai is – jellegzetesen szecessziósak. A tanácsterem ékességei az újpesti kovácsmesterek által készített csillárok és falikarok. Párhuzamos életrajzok Böhm Henrik 1867. június 10-én született Várpalotán. 1890-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen, majd négyéves tanulmányutat tett Európában, ahol hosszabb ideig dolgozott különböző irodákban. Két évet töltött Meinig Arthur ( Fellner és Helmer bécsi építészek korábbi tanítványa és munkatársa) irodájában. 1886-ban nyitott közös irodát Hegedűs Árminnal, akivel haláláig tartott együttműködése, noha mindketten önállóan is dolgoztak. A közös munkák során Böhm elsősorban az alaprajzi tervezéssel foglalkozott, Hegedűs irányította az iroda tevékenységét, munkát szerzett, tárgyalt, tervezte a részleteket, irányította a kivitelezést. (A II. világháború előtt a kivitelezés irányítása is a tervező feladata volt. A korabeli gyakorlat szerint a tervezési díjnak a terv kiadásakor csak a felét fizették ki, a második részét akkor, amikor a mű elkészült). Közös munkáikat az 1920-as évektől a neobarokk nemesen tartózkodó népies motívumokkal kevert változata jellemezte. Böhm Budapesten halt meg 1936. október 23-án. Hegedűs Ármin Szécsényben született 1869. október 5-én. 1891-ben szerzett diplomát a budapesti Műegyetemen. Már ekkor és közvetlenül utána Wellisch Alfréd irodájában dolgozott (Wellisch Budapesten mint egy 250 bérházat épített, jelentősen hozzájárulva a főváros jellegzetes, eklektikus arculatának kialakításához), 1894-től élete végéig a főváros szolgálatában állt. Böhm Henrikkel közös irodájuk elsősorban pályázatok alapján vállalt munkát. Budapesti tevékenységében kiemelkedő iskolatervező munkássága: hat elemi iskola tervét készítette, amelyek korszerűsítésével kapcsolatban szakcikkeket is írt, továbbá foglalkozott a budapesti temetők építési kérdéseivel, rendezési terveket is készített. Tervei alapján alakították át városházává a volt Károly-kaszárnya, a mai fővárosi önkormányzat épületét. Budapesten halt meg 1945. július 2-án. A lebontott Takarékpénztár A Hegedűs Ármin – Böhm Henrik építészpáros tervezte – gyakorlatilag a községháza pályázatával egy időben, 1889-ben – az Újpest-Vidéki Takarékpénztárt, amelyet a városközpont szanálásának következményeként azóta elbontottak. Az egyetlen megmaradt fotó alapján látható, hogy az épület kétemeletes, inkább bérház, mint középület jellegű, a sarkon íves zárt erkéllyel, díszes kúp alakú saroktető fedéssel. A homlokzatot kizárólag az épület tengelyében kiugró erkélyek tagolták. A kép az 1970-es évek elején készült, amikor az épületben működött a kerületi pártház, amire a vörös csillag utal. Vélelmezhető, hogy az épület a háború előtt díszesebb volt, kialakításán pedig érződik a Wellisch Alfréd irodájában tanult bérház jelleg. A Vágóhíd együttese A 20. század első éveiben egy Temesváron tartott városi kongresz szuson – amelyen Újpest polgármestere is részt vett – arról számoltak be, hogy egy közegészségügyi ellenőrzés során 300 sertést elkoboztak, azok felismert betegsége miatt. A kongresszusról hazatért polgármester ezt követően 1908-ban egy modern vágóhíd felépítésére tett javaslatot, amelyet a közgyűlés elfogadott és annak tervezésére Hegedűs Ármin és Böhm Henrik budapesti építészeket kérte fel. A Vágóhíd a jelenlegi helyszínen épült fel. Az építésre a város amortizáció útján törlesztendő kölcsönt vett fel. Miután a terveket a vármegye Törvényhatósági Bizottsága közgyűlési határozatával elfogadta, és azokat a földmívelésügyi miniszter is jóváhagyta, megkezdték a munkálatokat, és a létesítményt 1911 végével átadták rendeltetésének. A vágóhíd épületcsoportjának fő egységei természetesen a marha- és sertésvágóhidak. A két épület mind alaprajzilag, mind tartószerkezeti szempontból azonos kialakítású, háromhajós bazilikális elrendezésű ipari csarnok, közel 22 × 18 m befoglaló mérettel, középső traktusában felülvilágítóval kiemelve. A külső támaszok teherhordó falak, a belsők öntöttvas oszlopok összekötve acél gerendarendszerrel, amelyen egy termékszállító sínpályát helyeztek el. Külön metsző szoba állt rendelkezésre az izraelita előírásoknak megfelelő kóser feldolgozás céljára. Az épület természetes világítását az oldalfalakon lévő ablakok, illetve a kiemelt középhajó oldalfelületének színes üvegezése biztosította. A szellőztetésről négy ventilátor gondoskodott. A vágóhíd épületétől balra helyezkedett el a marhaistálló 50 db nagy marha és 40 db aprómarha átmeneti befogadására. A sertésvágóhíd az irodaépület tengelyére szimmetrikusan, annak déli oldalán, azonos alaprajzi és szerkezeti kialakítással kapott helyet. Itt a sertésól a szúróhely felé emelkedő padlóval lett kialakítva a szúróhely előtt két váró akollal. A két vágóhídi épület közé került az irodaház, amelyben az igazgató és az állatorvos irodáját, továbbá a személyzet öltözőjét és a szociális helyiségeket rendezték be. épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ Az elkészült városháza korabeli képeslapon A lebontott Újpest-Vidéki Takarékpénztár István úti homlokzata Forrás: Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény
