Budapest, 2020. (43. évfolyam)
12. szám, december - Róka Zsuzsa: ÉRTÉKMENTÉS - Hűségesen, tehát reformálva
21 Mindenkinek van egy Lánchídon andalgós története, úgy tűnik Szerb Antalnak is. Hosszával mára több másik is megelőzi, de romantikus varázserejével kevesen vetekedhetnek, az író nyomán elnevezhetnénk akár a szerelmesek hídjának. Ez a hangulat az egész belvárosra jellemző, Budapestet kis Párizsként szoktuk emlegetni. A két fővárosban szembetűnő a Champs-Élysées és az Andrássy út „rokonsága”. Nem véletlen, hisz az 1870-es években a Budapesten kiépülő új előkelő sugárutat párizsi mintára hozták létre. Emellett a francia főváros építészetének hatására alakították ki a pesti belvárost a maga historizáló stílusú házaival, amelyek mind különböző arculatot, homlokzatot kaptak, mégis egységes képet alkotnak. A hasonlóságokat továbbgondolva kíváncsi lettem, vajon mi szükséges ahhoz, hogy a mai Budapest a Párizshoz hasonló nagyvárosokhoz felzárkózzon modernségében, élhetőségében. Budapest szerkezetét, épületeit, hídjait hányatott történelme igencsak megviselte. Sétavezetőm szerint több időre van szüksége, hogy utolérje a nyugati nagyvárosokat, de kiemelt pár fontos lépést, amelyekkel nagyot mozdulhatnánk egy élhetőbb város felé. Elsőként Anne Hidalgo párizsi főpolgármester „15 perces város” koncepcióját vetette fel. „Az urbanisták már régóta szorgalmazzák a kisebb, lokális városi alközpontok létrejöttének fontosságát, de Párizs tudatosan halad ebbe az irányba. A városi sűrűségből adódik a szolgáltatások könnyebb elérhetősége, amivel többek között az átmenő forgalom kiszorítása is könnyebben véghezvihető” – magyarázta KÉK-es szakértőm. Úgy véli, a francia fővárosban ugyan sokkal nagyobb lehetőségek vannak ezen a téren, hiszen a világ egyik legsűrűbben lakott városáról beszélünk, de a koncepció Pesten, a Hungária körgyűrűn belül is könnyen adaptálható lenne. Klaniczay János a rakpart példáját is kiemelte, a párizsiak már tíz éve hozzáfogtak az autómentesítéshez, mi az idén kezdtünk vele próbálkozni. Az egybefüggő autómentes hetekhez kísérő programokat szerveztek a Szajna-partra. A nyári kísérlet nálunk is sikeresnek bizonyult. Van egy víziónk, hogy milyen fantasztikus élmény lehetne vízközelben lenni saját világvárosunk közepén! A Duna vonzereje „A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. Mint Párisban. A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák.” Haladjunk sorjában, kezdjük a pestivel, majd a Lánchídon áthaladva menjünk tovább a budain. Szerb nem ajánlja a Duna-korzót napsütésben, bizonyára a forróság miatt, mára szép fasor alatt kellemeset sétálhatunk az UNESCO világörökségi partszakaszon. Ha viszont végigtekintünk a pesti oldalon, nem olyan egységes a kép. Érdekes, már az írót is bántotta a foghíjasság, pedig még hol volt a második világháború pusztítása... „Sajnálom, hogy nem mutathatom meg Önnek a régi piarista épületet, a Grassalkovich-palotát, kecses erkélyével, és a hozzácsatolt jellegtelen, de régi épülettömböket. Nélkülük a város egy kicsit foghíjas most a Görög Templom és a belvárosi Plébánia-Templom között. Valamikor ez volt a leginkább XVIII. századi sarok. Az ember várta, hogy a rácok a vontatóhajókkal egyszer mégis áttörik a villamos sáncait, és kikötnek, úgy, mint régen, mikor a Dunaparton még Ürményi, a hétszemélynök áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgatott a bókoló Kazinczyval.” A város és a Duna szerves kapcsolatára már Szerb Antal is ráérzett. Klaniczay János a folyót tartja a város egyik legfőbb értékének: „összeköt és elválaszt, Pest és Buda között tartja a távolságot, de mindig szeretünk a partjára lemenni. Óriási lehetőségek rejlenek a Dunában.” Sétavezetőm a 21. századi urbanista szemléletmód kép viselőjeként egy élhető városról álmodik, és ezért dolgozik, amelynek alapfeltétele a közterek, közparkok biztosítása. Erre az egyik legjobb lehetőség a Duna-partok használata. A rakpartok átrendezésével új városi terek jöhetnének létre, új kikapcsolódási lehetőségeket nyújtanának. Párizsi hangulatú kávézókban ücsörögni a korzón ma is lehetséges, de képzeljük csak el, ha ugyanezt a Duna közvetlen közelségében tehetnénk meg. Milyen felszabadító lenne a folyó mentén iszogatni, rendezett környezetben! Idén nyáron kaptunk ízelítőt abból, hogy milyen, mikor leáll a forgalom a rakparton, és csak a szöveg: ÁDÁM ESZTER FOTÓ: RIC
