Budapest, 2020. (43. évfolyam)
12. szám, december - Ádám Eszter: VÁROSNÉZŐ - Budapesti felfedezések nemcsak marslakók számára
BUDA PEST 20 20 / 12 22Városnéző járókelőké, a bicikliseké a vízpart. A zavaró és mindenek fölé rendelt autóközlekedés mérséklésével élvezhetőbbé válna a Duna és tágas tere. Klaniczay Jánosnak van néhány javaslata a helyzet javítására: biztonságos lejutás, a lépcsők rendbetétele, szemetesek kihelyezése, nyilvános WC-k kialakítása, egyszóval a rakpartok közteresítése. „Ám ez egy hosszú folyamat, és szemléletformálással kell együtt járnia. 2017-ben a Budapest100 a rakparti házakat nyitotta meg az érdeklődőknek, illetve az idén 10 éves VALYO – Város és Folyó – szervezet szúrópróba-szerűen elkezdte használni a rakpart adta lehetőségeket. Apránként haladunk, de még sok lépés vezet egy új szerep kiteljesüléséig” – vallja a KÉK kurátora. Jöjjön a másik oldal, a budai. Szerb Antal hosszú sétára az alsó rakpartot javasolja: „Ha nagyokat szeret sétálni, inkább az alsó rakparton menjen végig a Ferenc József-hídtól a Margithídig. Ez a világrész nem nélkülöz bizonyos tengerészeti hangulatot és mindenféle itt rekedt életformákkal lehet találkozni. Ültem itt már például felfordított csolnakon, mint egy hajós, és néha kis lépcsőkön le lehet menni és üldögélni közvetlenül a víz fölött, mint Velencében és számolni a parti lámpák fénycsíkjait a Dunán. Uram, Ön nem is képzeli, mily gazdag ez a város lehetőségekben.” A tengerészeti hangulat már a múlté, ám gondoljunk csak bele, milyen izgalmas város Budapest, hogy a víz közelsége Párizs mellett Velencét is képes megidézni. A mai budai vízparti helyzet rosszabb a pestinél, ugyanis a budai szakasz a két híd között csak nehézkesen járható be. Ahogy sétavezetőm rávilágít, még gyalogos átkelők is alig vannak, aztán pedig a szalagkorlát mellett már rögtön ott a Duna. Van jó hír is, a gesztenyesor még mindig zöldell, turistacsalogató az árnyas sétány, a Lánchíd után kötelező úti cél. Pasaréti látogatás Távolodjunk el a Duna parttól, és látogassunk meg egy budai városrészt, ahol több művész és alkotó mellett Szerb Antal is élt. Az utolsó állomásunk Pasarét. „Valami nagyon modern érzésű óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután összeszedett egypár jómódú lilliputit és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak. Kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba; akik egy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjeit dícsérgetik. Olyanok, mint az emberek.” Az író a Torockó utcában és a Hűvösvölgyi úton lakott – emlékére utóbbi helyen botlatókövet helyeztek el a ház előtti burkolatban –, bizonyára saját tapasztalataiból építette fel ezt a világot. „1935-ben Pasarét még a város széle volt, a történelmi belváros rohamos növekedése leginkább a pesti oldalra volt hatással, de a fejlődés ott is megállt a Hungária gyűrűn belül. A pasaréti házak többsége a század elején épült ki a tehetősebb társadalmi rétegek várostól messzebb lévő lakhelyeként, az erre az időszakra jellemző modernista stílusban, szabadon álló beépítéssel. Ez a kertvárosias hangulat a mai napig megmaradt, de a város utolérte a területet, körbenőtte, meg is haladta azt. A kicsi skatulyák pedig a két világháború közötti modernista örökség részét képezik” – avat be Klaniczay János Pasarét 20. századi történetébe. Ami akkor még szokatlan volt, az mára különleges építészeti értéket képvisel. Az építészet szerelmeseinek külön csemegék találhatók itt. A Pasaréti úton kezdjük a sétát, a faóriások mögé rejtőzködő villák mesebeli hangulatot idéznek. A Pasaréti téri templom és buszmegálló id. Rimanóczy Gyula épületei, amelyek már építésük idején korukat meghaladónak számítottak. A Napraforgó utcai kísérleti lakótelep szintén megér egy kerülőt, igazi liliputi skatulyaházakat nézhetünk végig. Igaz, kicsi autók helyett inkább luxusautók járják az utcákat, a kicsi bankokat tágas szupermarketek váltották fel. Marslakóknak és városszerető barangolóknak egyaránt ajánljuk a hegyvidéki kiruccanást a pasaréti zöldbe, ahol megismerhetik Budapest egy új arcát. Mi sétavezetőmmel pedig arról álmodunk, hogy egyszer minden házról helyben és gyorsan információhoz juthatunk, építőjéről, lakóiról, történetéről. Így olyan ékszerdobozokra akadhatunk rá, mint a Trombitás utcai Pikler-villa, amelyet Josef Hoffmann , a bécsi szecesszió nagymestere tervezett. Látják, van még egy kis bécsi hangulat is!
