Budapest, 2020. (43. évfolyam)
11. szám, november - Daniss Győző: 1945–2020 - A láthatáron felsejlett Nagy-Budapest
11 A főváros hidegkúti gyermekotthonának karácsonyi rendezvényén külföldi vendéget is köszönthettek. Az óvodások dalainak, versmondásának, rövid pásztorjátékának tanúja volt a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi főmegbízottja is. A műsort követően Hans Weyermann nyilatkozott a Világosságnak (december 25.). Felsorolta, hogy Egyiptomtól Svédországig és Dél-Afrikáig hány állam gyűjt élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműt a magyaroknak, s hogy ezek érkezését csak szállítási gondok késleltetik. A vonatközlekedés bizonytalanságai miatt – mondta – Svájcban az az ötlet vetődött fel, hogy az összegyűjtött pénzen teherautókat vesznek, az adományokkal megrakott kocsikat ideküldik és a járműveket is itt hagyják. Az irántunk tanúsított jóindulatot, segítőkészséget a főmegbízott azzal magyarázta: a svájciak sohase fogják elfeledni az országnak, hogy amikor a háború idején a tengeri blokád majdnem teljesen elzárta őket a külvilágtól, Magyarország – Németország megkerülésével – élelmiszereket és iparcikkeket juttatott nekik. Talán a külföldről érkező segítségnek is része volt abban, hogy az iparügyi tárca karácsonyra az államrendőrségnek 3000, a pénzügyőrségnek 1500, a nagyvásártelepi munkásságnak 2000 pár bakancsot, a nemzeti kikötő tűzőrségének pedig 50 pár csizmát juttathatott. A minisztertanács – nem utolsósorban a gyorsuló infláció láttán – elrendelte, hogy azok a munkások, akik folyamatosan családi pótlékban részesülnek, karácsonyi segély címen kapjanak egyhavi család pótléknyi összeget. Az élelmiszerhiánynál nem kisebb brutalitással fenyegetett a lakásajtókon kopogtató tél. A polgármester hirdetményben figyelmeztette a lakosságot, hogy amennyiben eddig nem tették volna, az épületen belüli vízvezetékcsöveket vonják be valamilyen hőszigetelő anyaggal, csukjanak be minden pinceajtót, pinceablakot. Ha pedig fagypont alá süllyed a hőmérséklet, zárják el a vízvezetéket, és azt a lakók ellátására naponként legfeljebb háromszor, alkalmanként 2–2 órára nyissák csak ki. A tüzelőhiány nemcsak az otthonokat sújtotta. Az országos áramellátáshoz sem volt elegendő szén, olaj. Emiatt a miniszterelnökség megtiltotta, hogy az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági vállalatok, bányák és kohók szombat déltől hétfő reggelig üzemi célra villamos energiát használjanak. Havonta pedig összességében ötödével kellett csökkenteniük az áramfogyasztásukat. November néhány időszakában a fővárosi villamosok – szintén az energiahiány miatt – fél tíz és délután fél három között nem jártak. Ebben a helyzetben a polgármester december 15-től „további intézkedésig, egyelőre március hó 1-ig” a főváros valamennyi iskolájában szénszünetet rendelt el. A családoknak szinte megoldhatatlan gondja lett, hogy a sokszor fűtetlen-fűthetetlen lakásukban mit kezdjenek, kezdhetnek az iskolásaikkal (az óvodákban nem volt szénszünet). A rendelet egyebekben sok dolgot aprólékosan szabályozott. Például: az iskolák egyetlen irodahelyiségében – ott az igazgatónak és a tanárok valamelyikének délelőttönként ügyeletet kellett tartania – délelőtt befűthettek ugyan, de ahhoz csak fél kilónyi fát és tíz kiló kokszot vagy szenet használhattak fel. (Az alapintézkedést megismerve egy diáklány nyomban újsághirdetést adott fel, hogy a szénszünet időszakára munkát vállalna, s az ajánlatokat „1946. március 1-ig” jeligére várja a kiadóba.) Közvetlenül vagy közvetve a fővárosiak életének sok más területét is keményen megnyomoszöveg: DANISS GYŐZŐ Az első meneteket Infláció nyerte (a Ludas Matyi májusban 2 pengőbe, a karikatúrát közlő november 18-iki szám már 300 pengőbe került). És hiába voltak a másik sarokban Tildy Zoltán miniszterelnöknek olyan szorítósegédei, mint a kommunisták, a szociáldemokraták és a parasztpártiak vezető politikusai, jó néhány következő menetet is Infláció nyert (a lap karácsonyi dupla számáért már 3000 pengőt kellett fizetni) Forrás: Miskolci Szabad Magyarország, 1945. november 4.