Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Ádám Eszter: Sétálni, biciklizni kell és nézelődni!
19 figyelmet olyan dolgokra, amire más nem gondol. Az a titkom, hogy olyan témát választok, amibe teljes egészében bele tudom ásni magam, aztán abból leszűröm a nagyközönség számára érdekes dolgokat, és azt továbbadom. Ezt a szűrőt ráteheted bármilyen témára, legyen képzőművészet vagy ökológia. – Milyen budapesti helyszínt ajánlanál egy lelkes kezdő városi felfedezőnek? – Rossz vagyok kedvencben, nem tudok ilyet megnevezni meg nem is szeretek. Először is szerintem van ez a turista betegség. Szeretek lázadozni, úgyhogy ebben is fogok a trend ellen, mármint hogy „mit néznél meg a fő látványosságokon kívül?” Mert az ember olyan helyekre szeretne eljutni, amiket a többiek nem láttak még. Szerintem ez hülyeség! 99%-ban azért lettek a fő látványosságok a fő látványosságok, mert tényleg azok a legjobbak. Ha eljössz Budapestre, van három napod és nem a fő látványosságokra szánod, akkor nem láttad a várost. Menj fel a várba, nézd meg a panorámát, sétálj le a Várkert Bazáron keresztül, menj át a Lánchídon, nézd meg az Országházat, sétálj az Andrássy úton. Sok budapesti sem csinálta meg ezt puszta élvezetből. Esetleg amikor szerelmes és andalogva randizik. De utána elfelejtik látogatni ezeket a helyeket. Nem véletlenül kerültek fel ezek a látványosságok a képeslapokra. – Mondj egy olyan új fejlesztést Budapesten, amit nagyon szeretsz! – A négyes metró mint építészeti alkotás nagyon érdekes. Akik kicsit nyitottak a kortárs építészetre, korosztálytól függetlenül, azoknak tetszik vagy izgalmasnak találják. Rendhagyó városi túra, ha lemész az egyik végállomáson és állomásonként kiszállsz, felmész a felszínre. – Van olyan városi újdonság, aminek átadását már nagyon várod? – Kíváncsi vagyok, milyen lesz a Földművelésügyi Minisztérium, most kezdik el a felújítását. Igaz, hogy nem sikerült teljesen átvinni a Nagykörút forgalomcsökkentési projektet, de jó lenne látni, sikerül-e a Nagykörutat feléleszteni. Aztán mi lesz a rakparttal? Vajon megnyitják-e a gyalogosoknak? És ha igen, akkor meg tudják-e tölteni élettel. Nem is az egyes épületek izgalmasak a közeljövőben, hanem ezek az utak. A Rákóczi út tengely 10–20 éve lóg a levegőben. – Nyomtatott sajtóba és online felületekre is írsz, mit gondolsz a kettő viszonyáról? – Nem nagyon érzek közte különbséget. Természetesen alapvető szerkesztői és újságírói különbségek azért fellelhetők, például a címadásban. De abban, hogy hogyan fogalmazok, milyen témát dolgozok fel, számomra nem különbözik. – Mit gondolsz milyen jelentősége és feladata van ma a Budapest folyóiratnak? – A nyomtatott betű egy luxustermék. Nem pejoratív értelemben mondom, hanem ahogy megvehetsz egy konfekciós ruhát vagy valami lakberendezési tárgyat az Ikeában, de megvásárolhatod egyedi tervezésben is, ha megengedheted magadnak. Elvileg ugyanazt tudja mindkettő, ráülsz arra a székre vagy belebújsz abba a nadrágba, de más az érzeted. Írok egy sétakönyvet a budapesti templomokról, ha minden jól megy, karácsonyra jelenik meg. Úgy gondolom nem a legkényelmesebb egy könyvvel bejárni a budapesti templomokat, mennyivel egyszerűbb egy applikáció. De mégis megvenném, mert jó érzés kézbe venni. Szerintem a nyomtatott sajtó egy ugyanilyen elegáns kiegészítő. Egészen más élmény leheveredni és lapozgatni, mint a telefonon olvasni ugyanazt. – Mit tanácsolsz azoknak, akik írásaidat olvasva nekiindulnak a városnak, miként kezdjenek neki? – Szuper lehetőség, hogy a Kiskörúton belüli részt Bubival be lehet járni. Most, hogy ilyen jó áron használható a városi közbicikli, azzal közlekedem, és nem megyek le a belvárosban a metróba. Az előbb azt mondtam, hogy menjünk le, de miután végignéztük a 4-es vonalat, azonnal jöjjünk fel, mert ha felszínen megy az ember, például biciklin, sok dolgot észrevesz. Buszról és villamosról is jól lehet nézelődni, részleteket megfigyelni. Épített útvonal szempontjából a 2-es villamos a legjobb járat. Buszok szempontjából az 5-ös. Vagy a 7-es buszcsalád, ami Újpalotáról indul, és keresztülmegy a városon egészen Kelenföldig. A másik kedvencem a Blaháról indul, keresztülvág a gettón, látod a legkeményebb Pestet, átmegy a Tisztviselőtelepen, a Népligeten, jön a kőbányai gettó, utána bemegy a Wekerle-telepre, és végül Pesterzsébeten ér véget, ahol már a lovaskocsi jön szembe veled. Egy-két kilométer nem nagy táv, könnyen legyalogolható, bármilyen cipőben megtehetjük. Így rögtön kinyílik a város. Nem a célzott városnézés a legérdekesebb, hanem amikor felfedezel valamit. Amikor külföldre vagy vidéki városba látogatok, megnézem a látványosságait, de majdnem mindig szembejön valami, amire nem is számítok. Amibe belebotlok, és igazán lelkesedem, aztán sokszor arról írok, amiről nem is terveztem. Ezeket csak akkor tudod felfedezni, ha megadod az esélyt neki. Sétálni, biciklizni kell, és nézelődni! szöveg: ÁDÁM ESZTER FOTÓ: IMAGINE ÉS RIC
