Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Ádám Eszter: Sétálni, biciklizni kell és nézelődni!
BUDA PEST 20 20 / 10 18 – Hogyan kerültél kapcsolatba a városépítészettel, az urbanizmussal, és hogyan lettél az Urbanista bloggere? – Gödöllőre jártam a Környezet és Tájgazdálkodási Intézetbe a Szent István Egyetemre. Ott kezdtem el komolyabban az építészettel foglalkozni. Utána a Műszaki Könyvtárban szakszerkesztőként kaptam állást, település- és térségfejlesztés témájú kiadványaikat készítettem. Amikor a kétezres években elindultak a blogok Magyarországon nagyon élveztem ezeket olvasni. Azt gondoltam, hogy ezeket biztos profi szakmabeliek írják, ezért fel sem merült bennem, hogy én is belefogjak. Kerestem városépítészettel, urbanizmussal foglalkozó blogot, de nem találtam ilyet. Volt az Indexnél egy ismerősöm, akivel együtt zenéltünk és ő mondta, hogy szeretnének indítani egyet, csak nincs rá emberük. Megkérdezte, lenne-e hozzá kedvem. Akkoriban nem volt elég jó blogos tartalom ahhoz, hogy kitegyék az Index címlapjára, ezért karoltak fel új témákat, így indíthattam el az Urbanistát 2008-ban. – Mit gondolsz, mi tesz valakit igazi urbanistává? – Arról egy igazi urbanistát kellene megkérdezni. Ez egy komoly szakma, amelynek a műveléséhez diplomát kell szerezni, semmiképp sem szeretném magamat annak nevezni. Én soha nem foglalkoztam várostervezéssel. A blogom miatt ragadt rám, hogy én vagyok az Urbanista. – Az ImagineBudapest egyik sétáját vezetted a nyáron, ott találkoztunk először, ahol úgy definiáltad magad, hogy építészeti mesemondó vagy. Ezzel a megnevezéssel már tudsz azonosulni? – Igen, végre tudom definiálni, amit csinálok, mert sokáig kerestem a jó megnevezést. Mióta nincs Urbanista, nem szeretem bloggernek mondani magam. De újságírónak sem, mert nem vagyok szakmabeli, ahogy az építészetben sem. Most próbálom megtalálni azokat a formákat, amelyek közel állnak hozzám, illenek a mesemondáshoz. A városi séták pont ilyenek. Újságcikkeket, blogbejegyzéseket írok, könyvekbe is belevágtam, csinálom az Instagramomat, Facebookomat, tehát sok csatornán, de tulajdonképpen ugyanazzal foglalkozom. – Korábban is vezettél városi sétát vagy most először próbáltad ki magad ebben a szerepkörben? – A közönség elé kiállni és beszélni nem volt új, mert nagyon sokáig zenéltem, és a zenekar frontembereként a fesztiválokon több száz vagy ezer ember előtt álltam színpadra. A szövegek rögtönzése mindig jól ment, nagyon szerettem, ráadásul a közönség is élvezte. Hiányzott ez a fajta interakció. Jó dolog, hogy eljutsz az írásoddal akár 100 ezer emberhez – ennyien olvasták egy-egy cikkemet, mikor az Urbanista az Indexnél volt –, de egészen más mikor húsz-harminc embernek mesélsz a városról. – Hogyan lehet építészeti mesemondóként izgalmassá tenni Budapestet vagy az urbanizmus témát? – Bármit érdekessé lehet tenni, ha valaki jól mesél. Egy cikkben úgy kell beszámolni egy témáról, hogy vicces, lenyűgöző legyen és felhívja a Városnéző Sétálni, biciklizni kell és nézelődni! Interjú Zubreczki Dáviddal Sokan szerettünk bele Budapestbe Zubreczki Dávid Urbanista blogján keresztül. Egy városi séta során megtapasztaltam varázserejét, amelyet addig írott szövegeiből ismertem. Építészeti mesemondónak nevezi magát, aki egy profi urbanistához hasonlóan odafigyel a főváros minden rezdülésére, aztán beszámol annak fontos életeseményeiről.
