Budapest, 2020. (43. évfolyam)
9. szám, szeptember - Saly Noémi: FŐKERT - Azért pályáztam, mert a feleségem mesekönyvet írt…
BUDA PEST 20 20 / 9 4fÔkert – Hogyan épül fel egy ilyen beláthatatlanul nagy területekkel és sokféle dologgal küszködő cég? – Sorolom. Van a Faállományi főosztály – azon belül fenntartás, fejlesztés meg favizsgálati és nyilvántartási osztály –, aztán a Fenntartási igazgatóság, az alá tartoznak a kisebb üzemegységek (Hajógyári sziget, Városmajor, Vérmező, Gellérthegy, Népliget, Margitsziget meg a belvárosi üzemegységek, csoportokban a kerületek; a mozgó üzemegység, a parkszerviz, a zöldfelület-köztisztaság), és akkor van a Fejlesztési igazgatóságunk a termesztő teleppel, a komposztteleppel meg a természetvédelmi területekkel. A természetvédelmi területek át fognak kerülni a „Zöldstratégiához”, ami közvetlenül az igazgatósághoz tartozik: ott van még a tervezési osztály, társadalmi kapcsolatok, ügyfélszolgálat, a jog, a belső ellenőr, biztonsági osztály, HR osztály. A gazdasági igazgatóság alá tartozik a pénzügy, beszerzés, kontrolling, üzemeltetés. A „Zöldstratégiát” tervezzük jobban fölépíteni, kibővíteni, az lenne az egésznek a fő motorja. Persze fontos a fenntartás, a parkok ápolása, hogy meg legyenek elégedve a budapestiek, de nagyon fontos újragondolni, hogy mitől is lehet élhetőbb egy park. Hogyan tudjuk megőrizni az ott élő madarakat, rovarokat, hüllőket? Hogy tudjuk átalakítani az ágyásokat évelőkre? Hogyan tudunk új funkciókat belevinni a fejlesztésekbe? – Gondolom, az évelők előtérbe kerülése is a fenntarthatósággal indokolható... – Igen. Az emberek megszokták, hogy kiültetjük az egynyáriakat, ezek egész nyáron tarkállanak, ősszel jön az árvácska meg a káposzta, aztán tavasszal is ültetünk árvácskát – két hónapra, utána kidobjuk. Rettentő sok emberi munka a palántaneveléstől az ültetésen át a fölszedésükig, de a kertészek még közben is mennek, és ott kapirgálják össze az ágyásokból a lehullott szirmokat. Mutatós, csinos, de pénzben és emberi energiában is szörnyű pazarlás, ráadásul nem a fenntarthatóság irányába mutat. Nagyon fontos, hogy ebben úttörők legyünk, és megmutassuk a városlakóknak: nem csak a szépségre kell törekedni, hanem az élhetőségre is. Szép dolog egy jólfésült virágágy, de egy tenyérnyi rét is szép, és lehet, hogy ezerszer hasznosabb, mert sokféle rovar látogatja. Erre pedig egyre nagyobb szükség lesz. Az ember okosabb akar lenni a természetnél, pedig nem lehet az. Rengeteg fajt veszélyeztetünk a beavatkozásainkkal, például a méheket. De ha ők nincsenek, a termények nagy része nem terem meg. Aztán majd beutaztatjuk Afrikából a gyümölcsöt, tele méreggel, agyoncsomagolva? – Az imént említette az új funkciókat, én ezek közé sorolnám a gyümölcsfák közterületi telepítését is. Faluhelyen természetes, de a városban nem vagyunk hozzászokva. Az őszi tabáni faültetés csemetéi között is lesz pár gyümölcsfa, ahogy kértük. Már előre örülünk nekik. Máshová is kerülnek ilyenek? – Pünkösdfürdőn kezdődik most egy komolyabb parképítési projekt, ott is lesznek, persze lesznek padok meg egy kis játszótér is, de a lényeg, a legfontosabb törekvés, hogy a természetességet őrizzük meg. A gyümölcsfákat, bokrokat eleinte magyarázni kellett, nem nagyon értették, miért van rájuk szükség. „Ó, azt permetezni kell... ó, azt lelopják... ki eszi azt meg, mi lesz annak a sorsa?” Állítsuk át egy kicsit a gondolkodásunkat, és ne azon gondolkozzunk, hogy miért NEM. Az legyen a kérdés, hogy miért jó? Miért jó, ha olyan bokrok vannak, amelyeken valami ehető dolog terem? Már az is jó, ha kijön a kisgyerek a lakásból, és látja, hogy gyümölcs nem csak a zöldségesnél létezik. Egy nagyváros nem tudja ellátni magát friss gyümölccsel, de tehet lépéseket ebbe az irányba. És nézzünk csak jobban körül, ki
