Budapest, 2020. (43. évfolyam)
8. szám, augusztus - Götz Eszter: ÉPÍTETT VILÁG - Elherdált örökség
29 hátsó részén van egy 6 lóerővel bíró gőzgép, mely 10 óra alatt 1800 akó vizet 60 lábnyi magasságra emel; továbbá egy fagymentesen födött vízmedencze, mely 3000 akó vizet tartalmaz; a kémény a vízmedenczén vonul át és megakadályozza a víz befagyását. (...) A próba vágóhíd mellett jobbra és balra az albumingyár, paczalfőzde, állati gyógyfürdők és egyéb mellékgyárak számára, melyek magán vállalkozásnak fognak átengedtetni, tágas terület van fenntartva. A két szögleten látható épületek közül az egyik istálló, a másik kisebb vágóhíd beteg marhák számára, melyek az egészségesektől elkülöníttetnek. A közvágóhídi telep közepén a marhavásárról behajtott szarvasmarha számára egy tágas marhaállás létezik úsztatóval és itatóval. A marhaállástól jobbra és balra két csoportban a marhaistállók, födött udvar, vágókamrák és a föld talaja feletti jégtartók vannak (...) A soroksári útra nyíló homlokzaton van a közvágóhíd főbejárata; a főkapu oszlopait képező két marhacsoport, Begas Reinhold berlini tanár mintája szerint készült; egy-egy szobor, mely mintegy 500 mázsás sóskúti kőből lőn kifaragva, jelenleg 200 mázsa súllyal bír; 8 láb magas. A főkaputól jobbra és balra fekvő két egy emeletes és két földszintes házban az igazgató, ellenőr, állatorvos, írnok, vágóhíd felügyelők, a gépész, házfelügyelő és őrtizedes lakásai elhelyezvék, ugyanott van egy tágas hivatal szoba s iroda, egy tüzmentes pénztári helyiség, továbbá az intézeti őrség számára egy tágas őrszoba s a letartóztatni rendelt egyének számára egy börtönhelyiség...” „A pestvárosi közvágóhíd és marhavásár leírása” (1873) gyakran hivatkozik németországi és amerikai példákra is, jogos büszkeséggel, hiszen a pesti vágóhíd a kor legmagasabb színvonalú technikai megoldásait hasznosította. Egy érdekesség szintén az 1873-as leírásból derül ki: az épületek körüli parkot Pecz Ármin kertészmérnök alakította ki, 24 évvel később az ő fia, Pecz Samu tervei alapján épült meg a Központi Vásárcsarnok. A telep beüzemelése óriási lépés volt a modernizálódó város ellátásában és a magyar külkereskedelemben. Az első évben 158 ezer állatot dolgoztak fel, a marhavásártéren ötezer szarvasmarha és több tízezer apróbb állat fért el. 1897-ben kissé átépítették a telepet, a déli épületet vasszerkezetű csarnokká alakították. A főkaput díszítő bivaly- és bikaalakok kőanyaga idővel megrongálódott, ezért 1937-ben bronzból öntött másolatokkal helyettesítették. A második világháborúig folyamatosan bővítették a vágóhíd kapacitását, a világhírű hazai húsipar legértékesebb láncszeme volt. 1944-ben bombatalálat érte, de a helyreállítás, majd az államosítás után újabb korszerűsítés, újabb virágkor következett, jelentős külföldi exporttal. 1964-ben megszűnt az önállósága, betagozódott az ekkor alakult Budapesti Húsipari Vállalatba. 1984-ben pedig végleg bezárták a vágóhidat. Tíz évvel később fővárosi védettséget kapott, de a túl nagy terület, a leromlott állapot túl sok tőkét igényelt volna, így parlagon maradt. A pusztulásnak indult üres csarnokokba kisebb vállalkozások költöztek be, majd zenekarok, klubok, szórakozóhelyek. Egyfajta második bulinegyed kezdett formálódni itt – nem olyan gyorsan, és nem annyi turistával, mint az erzsébetvárosi, de mégiscsak valamiféle új világ kezdett kibontakozni, jó közlekedési lehetőségekkel és nem zavarva a környékbeliek nyugodt éjszakáját, hiszen a jókora területen csak a legutóbbi években kezdett kinőni az új lakóparkok. Többek között azokon a telekrészeken, amelyeket a Közvágóhíd utolsó tulajdonosa értékesített. Innentől már lezárult az az esély, hogy Budapest szórakozónegyede ne a belvárosban, hanem – a bécsi példa mintájára – a Soroksári út mentén alakuljon ki. A megmaradt csaknem 5 hektárnyi terület 2017-ben új tulajdonoshoz került, aki még azon a nyáron kiüríttette az épületeket. Ezzel párhuzamosan a városvezetés engedélyezte a kerületi szabályoktól való eltérést, azaz nagyobb beépítési magasságot és sűrűséget, de cserébe ragaszkodott a fővárosi védelem alatt álló épületek megőrzéséhez. Egy angol építészirodában hamar elkészültek az első tervek is, 80%-os beépítési sűrűséggel és a korábbi maximum 16 méteres házakkal szemben 10–12 emeletes, 45 méter magas épülettömbökkel. A látványterveken a víztorony és a főkapu mellett még a meglévő épületek más elemei is láthatók. Ma azonban előbbi kettő kivételével a telek üres. Valóban jó Budapestnek, ha egy ilyen gazdag örökséget hordozó részét üres területként kezelik? 2018 júliusában a kormány kiemelt beruházásnak minősítette az építkezést, ennélfogva sem a kerületnek, sem a városnak nincs joga beleszólni. A megtartásra érdemes csarnokok eltűntek. Lehet, hogy a másolatukat megépítik, a tervek egyelőre erre utalnak, de ez már kulissza lesz. A vágóhíd hűlt helyén várhatóan 800– 1200 lakás, 40–60 ezer négyzetméternyi iroda és egy hotel fog állni, vajmi kevés magyarázattal arra, mit is keres a kapuépítmény tetején az a két, igavonóval birkózó fiú. SZÖVEG: GÖTZ ESZTER épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ Karámok. Klösz György felvétele, 1890 után (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára) A Chapman Taylor iroda látványtervei (eurobuildcee.com)
