Budapest, 2020. (43. évfolyam)
8. szám, augusztus - Elek Lenke: MÁSKOR – MÁSKÉNT - Babát várunk – Amikor a férfiak is kívánósak lesznek
15 terhesvitamint szednek, tornáznak és diétáznak, naponta kenik a hasukat striaűző krémekkel, és nem használják a terhes jelzőt, inkább a várandóst. Szószéken, politikusi beszédekben az áldott állapot szóhasználat dívik. Későn szülnek, mert igenis fontos a karrier, de sokan akkor már nehezebben esnek teherbe – ekkor következnek a lombikkezelések, amelyek fél évszázada még nem léteztek. Aztán kiderül, hogy huszonévesen sem sikerül egy férfinak utódot nemzeni, mint ahogy az is megesik, hogy negyvenévesen csak úgy, spontán lesz terhes valaki. Egy felmérés szerint azért is esnek nehezebben teherbe manapság a nők, mert ritkul az önfeledt szeretkezések száma, és kevesebb a férfiak spermája. Szülések, milliókért A fogamzásgátlók közül sokan előnyben részesítik a nem hormonhatású módszereket. A tabletta, amely forradalmasította a szexet és a hippikorszak egyik jelképe volt, kevésbé trendi. A szülési divatot is a hírességek diktálják – és óriási pénzt keresnek vele. Hallom, hogy az egyik „legértékesebb” magyar celeb pár éve egymillióért adta el kisbabája világra jövetelének történetét, valamint fotózási jogát az egyik színes hetilapnak. Ebből már futja magánkórházra, kelengyére, de a szülés utáni plasztikáztatásra nem. A lapnak is megérte, mert emelhette a hirdetési tarifákat. Ma már ugyanez három milliónál kezdődik. Egyébként ezen a téren is dívik az amerikai szokások átvétele – bizonyos körökben babyshowert, azaz babaváró bulit rendeznek a barátnők a kismamának, hiszen sokáig nem lesz alkalma a társaságra, gondtalan csevegésre. A modern apák együtt járnak szülésfelkészítőre a párjukkal. (Korántsem biztos, hogy a feleségükkel: a gyermeket vállaló fiatal párok majdnem fele nem házasságban él.) Jókora üveg mögé helyezett plakátot böngészek az 56-os villamos megállójában: várandósságra felkészítés – apáknak. Nem, nem Arnold Schwarzeneggerről van szó, aki egy film kedvéért terhespocakot növesztett kiváló sminkmestere segítségével – fiatal magyar apákat szólít meg a plakát. „Könny szökik a szemébe kismamák láttán? Úgy érzi, elbánt önnel az anyatermészet? Ha szeretné átélni a várandósság misztériumát, mostantól férfiként is megteheti” – adja tudtunkra Pölczmann Péter idegenvezető, háromgyermekes apuka, majd jó tanácsokkal folytatja. Az apáknak is fáj A mai férfiak olyannyira bevonódnak párjuk terhességébe, hogy közel negyedüknél (23 százalék) jelentkeznek azok az érzelmi és fizikai tünetek, amelyeket általában a nők várandósságával szokás összefüggésbe hozni – idézte egy kutatás megállapítását a The Telegraph. Gyakori, hogy a leendő apukák kívánósak lesznek, sőt együtt híznak a párjukkal, és jelentős részük tapasztal hangulatingadozást, hányingert, fantomfájdalmat. Az együttérzésnek persze előfeltétele az igazi szeretet. Az apás szülések – ez elképzelhetetlen lett volna fél évszázada – annyira elterjedtek, hogy nemcsak a fájdalom okán pityeregtek az elmúlt hetekben a mindenórás kismamák, hanem mert a járvány idején a kórházakban senkit nem engedtek be a szülőszobába. Minél képzettebb, tájékozottabb egy férfi, annál inkább részt vállal ma a kisbaba körüli teendőkben, mert képes belátni, hogy közös feladatról van szó – nem segítségről! A férfiak lassan kezdenek egyenjogúvá válni a szülésben és utána is, ami fontos, mert akkor jön csak a neheze. Száz éve az apák nem tudtak mit kezdeni a kisbabákkal, egészen addig, míg nem tudtak a kicsivel beszélgetni – vagy meccsre járni. (E mögött az is meghúzódhatott, hogy magas volt a csecsemőhalandóság, és talán nem akartak túl korán kötődni a kisdedhez.) Nem véletlen a Mintaapák című sorozat 2020-as sikere, amely külhoni előzmények után került magyar franchise-ban a képernyőre, és amely a különböző férfitípusokon keresztül mutatja meg a modern apák szeretetigényét és -nyújtását. szöveg: ELEK LENKE FOTÓ: RIC Járvány után és közben A Covid-19 vírus okozta járvány idején az emberek szerte a világon elzárkóznak egymástól, a párkapcsolatban, házasságban élők pedig otthonaikba kényszerülnek. Vajon pár hónap múlva a kórházak újszülött osztályain nagy lesz-e a forgalom? Egyelőre nem tudni, hiszen a veszekedések, erőszakos cselekedetek száma is nőtt. Hogy miről árulkodnak korábbi nagy járványok és katasztrófák a gyermekáldással összefüggésben, arról az Economist közölt egy összeállítást. Az Egyesült Államok 20. századi „bébibummja” 1946 és 1964 között, a II. világháború után, illetve a hidegháború első szakaszában zajlott – vagyis egy globális krízis után, és egy másik fenyegetés árnyékában. Ám az USA akkor a háborús győzelmet ünnepelte, és az elképesztő ütemű fejlődés gazdasági biztonságot teremtett. A házasságokat fiatalon kötötték meg, sokan képesek lettek önálló otthon teremtésére, amit bőséges gyermekáldás követett. Az amerikai kormány csak az 1960-as években engedélyezte az első fogamzásgátló tabletták árusítását. Az 1965-ös nagy keleti parti áramszünet után a lapok arról cikkeztek 1966-ban, hogy kilenc hónappal később „kicsiny, de érzékelhető növekedés” volt tapasztalható az újszülöttek számában. A téma sok hivatásos társadalomkutatót és amatőr tudóst is megérintett, ám 1970-ben J. Richard Udry szocioló gus tanulmányában kimutatta, hogy semmilyen összefüggés nincs az áramszünet – amikor sokan a liftben ragadtak – és a születésszám között. Nincs egyforma esély az életre Az államhatalmak szinte mindenütt a születésszámok növekedését ösztönzik – kivéve persze Kínát és más, földrésznyi, túlnépesedett birodalmakat – amelynek a nemzeti attitűdje egyértelmű. Sajnos, a jelentős – de nem mindenkire vonatkozó – anyagi ösztönzés ellenére, évről-évre fogy a magyar. Hiába az egyes szomszédos országok állampolgárai letelepítésének könnyítése, ugyanakkor a távolról érkezők elűzése. Amikor 2020-ban Magyarországon egy kisbaba világra jön, nagyon különböző körülmények között – és közé – születik. Sírdogálhat milliárdot érő palota csili-vili szobájában – ha nem ér rá az anyuka, bébiszitter meg légzésfigyelő vigyáz rá –, és születhet putriban, sokszor fölös tehernek ítélve, egész napra kicsapva az udvarra, szeméthalmok, téglák, kutyák és romok közé. De sajnos az sem egyedi, hogy – a tájékozatlanság, a szégyentől való félelem és szörnyű családi körülmények miatt – egy-egy csecsemő fel sem nőhet, mert még a kórházi inkubátor esélyét sem kapja meg. Az esetek nagy részében azonban a szerelmespárok ma sem anyagi megfontolásból és nem az államnak tett ígéret miatt vállalnak utódot – szerencsére.
