Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - Ocskay Zoltán: Házbúcsúztató
BUDA PEST 20 20 / 01 26 – Jó napot! Donkó urat keresem. – A következő ajtó, de beszéljen hangosan, mert nagyot hall! A kuncsaft tehát leordított a szomszédos műhely aknájában szerelgető mesternek, aki rögtön földhöz vágta, ami éppen a kezében volt – franciakulcs, kalapács –, és kiszólt: – Ne üvöltsön, nem vagyok én süket! Így ment az adok-kapok a József utca 14-ben éveken át, addig legalábbis, míg egymás mellett működött a két autószerelő műhely, a Tausz és a Donkó. Országszerte ismert nevekről beszélünk, uramozták őket a legelvtársiasabb időkben is. Jártak hozzájuk magas polcon ülő emberek autói – sofőrök hozták őket, persze – és hírességek tucatjával. Néha Németh Lehel táncdalénekes Opel Kapitanjébe ülhettek az udvarbeli gyerekek. Sokáig állt az udvarban Herskó János Fordja (a filmrendező Svédországba disszidált, amit ma emigrációnak fordítunk). Törzsvendégnek számított Vitray Tamás és Karinthy Ferenc , mindketten VW Bogárral hajtottak be a keramittéglával kirakott kapualjba. A József utca mindig ismert autóshelynek számított. A szomszédos Salétrom utcában és a József utca 21. alatt is volt telephelye az 1780-ban alapított Kölber kocsigyárnak, amely a húszas évek végén átállt a hintókról az autókarosszériák készítésére, és – nem mellesleg – amerikai autómárkák, a Cadillac, a Pontiac és a Hupmobile vezérképviseletét látta el. Igaz, nem sokáig, mert a gazdasági válság aláásta a patinás cég egészségét. Mármint a Kölberét. Az autókra átálló, majd leálló kocsigyár üzemépületében garázs működött a harmincas években, a háború után pedig az Autóker birtokolta. Ott vehették át új Moszkvicsukat azok a szerencsések, főleg orvosok, akik a magánautó-mentes időkben különleges kegyként gépkocsihoz jutottak. Legutóbb, egészen 1965-ig a Trabant-Wartburg-szerviz üzemelt ott, majd jöttek a markológépek. A szemben lévő sarkon, a 14. szomszédságában viszont a Schwartz-féle kerékpárbolt (utóbb Szigeti) még működik, lassan száz éve. Ehhez képest az autótörténet-kutatónak ma csupán egy árva Dacia-bolttal szolgál a környék, igaz, az pont olyan, mintha 1965-öt írnánk, leszámítva, hogy akkor nem volt Dacia. Az üzlethelyiség hajdan Marcz Antal asztalosmester birodal mának számított, aki pazar intarziás bútorokat épített. Marcz Antal egyébként a dallamos nevű Kisiparosok Exportra Termelő Irodája (KETI) cégnek dolgozott. Ma a két méternél alig szélesebb térben a régi, Renault 12-es formájú Daciákhoz lehet ott alkatrészt kapni, már ami maradt, és csak akkor, ha a tulaj bájos édesmamája ráér kinyitni. Visszatérve a József utca 14. elé, földszintes, nagyon Füles-színű és éppen annyira szomorú házat látunk, amelynek falát golyónyomok tarkítják. Nem kizárt, hogy a kisebb kráterek egyik fele 1945-ből, a másik 1956-ból való. Szemben szálloda: a ház korábban József távbeszélőközpontként ismert, a két háború között pedig munkaerő-közvetítőnek adott otthont, akkoriban Köpködőnek hívták, az előtte várakozók rossz szokására tekintettel. A 14-et körülvevő négy-ötemeletes házak tűzfalaikkal szinte ráborulnak a kis udvarra. A vakolatlan téglák sok mindenről tudnának mesélni. Itt forgatták például 1973-ban Zsurzs Éva a Déry Tibor Felelet című könyve nyomán készült tévéfilmet. Az udvarban vették fel a melósok ünnepségét, igazi sört csapoltak, volt zene-tánc. Az első forgatáson állítólag be is rúg-Utcafront HÁZBÚCSÚZTATÓ József utca 14.
