Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - Ocskay Zoltán: Házbúcsúztató
27 tak egyes statiszták, nyilván a nagyobb átélés kedvéért. És ha már a sör szóba került, tudnunk kell, hogy az udvar egykor a Dreher sörgyár raktáraként szolgált, a 14-es számú házban pedig a sörgyár tisztségviselői laktak. Amikor a söröshordók és a sört hordók végleg kiköltöztek, jött helyükbe egy nyomda, de az udvar kisebb épületeit már korábban iparosok lakták be. Ott volt köztük egy kocsibognár és a már említett két autószerelő is. A Tausz-féle szerelde egyállásos volt, a mester általában kint, a műhely előtt dolgozott, mert ott jobban látott, és nem kellett villanyt használnia. Ennek a helyzetnek a hátránya volt, hogy az udvarba betévedő autótulajdonosok mindig Tauszt kérdezték a konkurenciáról, mint a bevezetőben szó esett róla. Sokáig nem volt autója se Tausz Sándornak, se Donkó Andrásnak. Amikor anyagért vagy ügyet intézni mentek, valamelyik ügyfél kocsiját használták, természetesen próbaút gyanánt. Ha hétvégére ottmaradt olyan autó, amelyet üzemképessé lehetett tenni, akkor azzal vonultak családi kirándulásra. Donkó András első autója egy Opel Kadett volt, amelyet 1949-ben szétszedett, hogy ne tudják einstandolni, de soha többet nem rakta össze. Tausz Sándor első saját autója Skoda Colonial lett, egykori katonai félterepjáró, ami alatt azt kell érteni, hogy úgy nézett ki, mint egy terepjáró, de járdaszegélynél nagyobb kihívásokat nem szeretett leküzdeni. Tausz mester a Colonial motorjára a Felicia sportkocsi dupla karburátorát tette fel, amivel feltehetően sikerült megduplázni a fogyasztást és megőrizni az eredeti lóerőket. Ha jó kedve volt és méltónak ítélte a kuncsaftot, bemutatta, milyen finoman jár a Skoda motorja. Kért két kétforintost az ügyféltől, kivett egy kis olajat a nívópálcával, összeragasztotta az érméket, majd élre állítva, óvatosan rátette a járó motor szelepfedelére. A pénz nem gurult, nem borult. Egy időben Donkó András kiadta négyállásos műhelye egy részét garázsnak. A bérlő egy Baross utcai orvos lett. Ha korán érkezett, a szerelők még dolgoztak, és emiatt kint maradt a Wartburg, a műszak végén ők álltak be vele. Finom ember volt az orvos, bőrkesztyűben vezetett, az autója is elegáns, De Luxe, vetélkedtek a segédek, ki álljon be vele a műhelybe. Az udvar egyébként mindig tömve volt autóval. Állt ott évekig ősöreg Buick, alkatrészre reménytelenül váró Vauxhall, sőt egy olyan hathengeres motorú Mercedes is, amelynek a különálló első sárvédőibe volt süllyesztve egy-egy pótkerék. Ma vagyont ér, akkoriban az egyik lakó hetente írt panaszlevelet a kerületi tanácsnak, a roncs eltakarítását kérve. Donkó András az autóversenyzésbe is belekóstolt a hatvanas évek közepén, Ford Taunus 17M-mel. A nem igazán sportos karakteréről ismert kocsit Nyugatról hozták, törötten, kedvezményes vámmal. Aztán egy versenyen valaki elvétette a menetirányt, szembe ment a mezőnnyel, és összeütközött a Forddal. Miskolcon túlról húzták haza a Taunust, és többé nem készültek versenyre az udvarban. A kapualjtól jobbra eső lakásban a Gellért család lakott. Gellért Tibor Wartburg 900-assal költözött 1960-ban a József utca 14-be, és a cselédszobában kezdte a kisiparosságot (fémtömegcikk-készítés). Egyebek közt retikülkereteket gyártott, amelyeket a Német utcában lévő Bere-féle műhelyben galvanizáltak. Fia, Gellért István 1968-ban állt be a József utcai ház udvarába élete első sportkocsijával, egy romos 328-as BMW-vel. Ma egy ilyen autó jó állapotban többet ér, mint az egész József utca 14., de akkor csak az ócskavasat látták benne. A sok vihart megélt BMW-t egy hajdani Kölber-alkalmazott, a 90. életévét taposó Kovács András állította helyre, legalábbis ami a karosszéria bognármunkáit illeti. A kész BMW-vel István megtapasztalhatta, mennyivel vonzóbb egy férfia nők szemében, ha nyitott sportkocsiban lehet mellette ülni. Utóbb egy amerikai üzletember tett visszautasíthatatlan ajánlatot (vadonatúj Fiat 850 Coupé) a 328-asra, amit István elfogadott. Majd nem sokkal később megbánt. A kapualj másik oldalán lakó család feje főpincér volt a Szabadság szállóban, fia előbb dzsesszbőgős, aztán a berlini filharmonikusok tagja. Berlin nyugati feléről van szó, ezért első hazalátogatásakor a fiú egy Opel Kadett A-val kanyarodott be az udvarra. A fekete viniltetős, borvörösre festett autó láttán a helyi szakemberek szeme is elkerekedett. Mivel pedig Ablakos Lakatos Dezső, a zseniális szaxofonos unokatest vér volt, élénk zenei élet zajlott nyári vasárnap délutánokon az udvaron, mintegy ellenpontozva a hétközbeni motorbőgetéseket. Amikor a színes fotók készültek, még akadt pár lakó és némi életjel az udvarban. Napjainkban közepesen hangulatos OSB-lapok borítják az utcára néző ablakokat. Hamarosan érkeznek a markolók. szöveg és FOTÓ : OCSKAY ZOLTÁN
