Budapest, 2020. (43. évfolyam)

7. szám, július - Zsigmond Gábor: ÉVFORDULÓ - Carolina az első

szöveg: ZSIGMOND GÁBOR FOTÓ: MAGYAR MŰSZAKI ÉS KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM

21

ben a Bécsben tartózkodó francia Meras de St. Leon is gőzhajó építésébe kezdett. Bern

hard Carolinája csak szeptemberben hagyhatta el Bécset és indult el Pestre, ahová három napos út után szeptember 5-én érkezett meg. A tiszta menetidő ugyan 24 óra volt, de a hajó megállt közben Pozsonyban és Komáromban is. (Ld. még a szerző írását, BUDAPEST 2018/9. Kétszáz éve: Bécsből Pestre címmel) A következő héten még egy gőzhajó érkezett a városba, St. Leon Donau névre keresztelt hajója. A Helytartótanács, az egyetemek tudósai, az érdeklődő nagyurak szinte kapkodhatták a fejüket a híreket követve. Heteken belül mindkét hajó megrakodva Komáromba ment. Sikeresen teljesítettek minden próbát, így Ferenc császár végül 1818 utolsó napján 15 évre szóló kizárólagos jogot adott Bernhardnak és St. Leonnak is. Bernhard egy évig Újvidék, Tolna és Mohács környékén szállítási üzleteket szerzett a hajónak, majd 1820-ban Pest és Buda között közlekedtette. A járatok egészen november 20-ig hozták-vitték az utasokat, de a következő évben már nem indultak el. A szolgáltatás ugyanis úgy már túl drága volt az embereknek, hogy az átkelés díját, lényegében a hídvámot így is meg kellett fizetniük. Erről ugyanis a hajóhidat bérlő társaság természetesen nem mondott le. Mivel pedig télen a jégzajlás elvitte az eszéki hidat, Bernhard a hajóját is odavitte, és biztosította a két part közötti átkelést. Eszéken aztán a hajót ismeretlenek elsüllyesztették, és noha Bernhard megkezdte egy új hajó tervezését, ezek az elgondolásai már nem váltak valóra. Ideje nagy részét inkább újra porosz földön töltötte. Privilégiumát 1828-ban visszavonták. A DDSG-től a CSÁV-ig A következő évben megalakult Bécsben az Első Dunagőzhajózási Társaság (Erste Donau- Dampfschiffahrts Gesellschaft, DDSG), melynek első gőzhajója a császár után elnevezett Franz I. a következő évben tette meg első útját Bécsből Pestre. A társaság tizennégy évvel később már Pest és Buda között is elnyerte a menetrend szerinti gőzhajójáratok üzemeltetési jogát. A gazdag DDSG lényegében egyeduralkodó volt a Dunán, kisebb kihívóit mindenhol gyorsan kiszorította. A fővárosi hajózásban csak a városegyesítés éveiben változott a helyzet, amikor a békebeli hangzású Csavargőzös Átkelési és Hajózási Vállalat, a CSÁV piciny gőzhajói megjelentek a forgalomban. Ezek a hajók kisebbek voltak, mint a DDSG hajói, gazdaságosabban működtek, a pestiek pedig hamar megszerették őket. A városi köznyelv hamarosan nevet is adott nekik, propellereknek keresztelte el a kicsiny csavargőzösöket. Néhányan a propella szót is használták rájuk, de az egészen biztos, hogy átkelési csavargőzösnek legfeljebb a hivatalnokok nevezték a kis hajókat. A propellák keresztül-kasul bejárták a várost a Duna-mentén. A millennium idején mintegy hatmillióan csodálhatták meg a várost a Dunáról, miközben egyik látnivalótól a másikig vagy éppen munkába menet–jövet hajóra szálltak. Ebből a hatmillióból több mint négymilliót a CSÁV vitt, míg a DDSG városi hajójáratain kétmilliónál kevesebben utaztak. Persze ez kiemelkedő esztendő volt, de az első világháború előtti években is öt és hatmillió között mozogott az utasszám, mindvégig döntően a CSÁV propellereinek javára. A nagy háború vetett véget a DDSG és a CSÁV hajóin való ringatózásnak. Szinte jelképes volt a CSÁV Bombatér propellájának katasztrófája 1916 februárjában, amikor a pesti gyárakba igyekvő kis hajóra közel 300-an tódultak fel Óbudán. A jócskán túlzsúfolt hajó imbolyogva haladt, majd valaki elkiáltotta: a hajó süllyed. Erre pánik tört ki és a rozoga korlátnak nyomódott emberek közül többen a hajnali fagyos Dunába zuhantak. Nyolcan meghaltak, többeket sokáig a Margit A Bombatér nevű propeller

A Hófehérkévé alakított Margitsziget, 1905

Forrás: Fortepan Adományozó: Széman György Képszám: 115784

Az 1895-ben építtetett Margitsziget propella