Budapest, 2020. (43. évfolyam)

7. szám, július - Zsigmond Gábor: ÉVFORDULÓ - Carolina az első

BUDA PEST 20 20 / 07 22 kórházban kezeltek. Az eset megrázta a fővá­rosi közvéleményt, és arra is felhívta a figyel­met, hogy a közlekedésben, így a hajókon is évek óta elmaradtak a rendes karbantartá­sok, a javításokhoz nemcsak munkáskézből van kevés, de alapanyagból is. A következő évben a végeláthatatlan háború következté­ben – ahogyan a szerény keretek közt pár éve elindult budapesti buszközlekedésben is – a járatokat leállították. Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. A DDSG és a CSÁV sok évtizedes tevékeny­sége megszűnt, a fontosabb járatokat a nem kevésbé békebeli hangzású Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt., az MFTR kezdte üze­meltetni. A két háború közötti időszakban azonban a korábbi tömegközlekedési jel­legű hajózás már nem tért vissza. A társaság megpróbált inkább a bimbódzó idegenfor­galomra építeni. Persze fontos járatai – így a margitszigetiek – megmaradtak, de sokkal nagyobb bevételt hoztak a sétahajójáratok. Ráadásul ez a cég üzemeltette a Zsófia luxus­hajót, amire nemcsak a Mária Valéria (Apá­czai Csere János) utcai jegyirodában, de még Párizsban és New Yorkban is lehetett előre jegyet venni. Ugyancsak főleg a turisták köré­ben volt népszerű az 1928-ban indult vízi­taxi-szolgáltatás. A Buchwald székek között a Duna-parton korzózó külföldiek szívesen áldoztak egy motorcsónakos városnézés­re vagy egy margitszigeti kirándulásra, a tömegközlekedési jelleg viszont éppen ezek­ben az évtizedekben kezdett eltűnni a hajó­zásban. Persze néhány munkásszállító átkelő­járat megmaradt. Az Árpád híd megépítésére jó sokáig kellett várni, míg az óbudai vagy éppen a hévvel, esetleg az esztergomi vonat­tal érkező munkásoknak el kellett jutni az újpesti, Váci úti gyárakba. Kora hajnalban pedig természetesen nem kerülték meg a Margit híd felé a fél várost, főleg nem a drága villamossal. Fejlesztések a második világháború után A második világháború végén, Budapest ostroma után már az hajózott a Dunán, aki talált valami épnek látszó lélekvesztőt és ki is merészkedett vele a hídroncsoktól, elsüly ­lyedt hajóktól és aknáktól hemzsegő vízre. Aztán az átkelőhajózást és a révészetet is államosították. Egy időben a MAHART és a Dunai Rév Vállalat is újraindított néhány fővárosi hajójáratot. Majd amikor a fővárosi tanácsra ruházták ezeknek a megszervezé­sét, akkor 1957-ben létrehozták a Fővárosi Kishajózási Vállalatot. Valamiféle nehezen érthető marketingfogás miatt ekkor került vízre János Vitéz, Piroska, Jancsi, Juliska, Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi, Morgó, Hapci és a többi törpe, ráadásul a CSÁV által 1895-ben építtetett Margitsziget propellát is átalakították és így a legidősebb hajóból lett végül Hófehérke. A Fővárosi Kishajózási Vállalatot tíz évvel később egy az egyben beterelték a frissen létrehozott BKV-ba, amit a héves, buszos, villamosos és hajós vállalatok összeolvasz­tásával hoztak létre. 1968. január elseje óta – mind a mai napig – a BKV látja el a budapesti közforgalmú hajóközlekedést. A BKV kezdetben a jelentékeny állami támo­gatásnak köszönhetően ismét csaknem a boldog békeidőkben látott magasságokba repítette az utasszámokat. Évente két-há­rommillió utas fordult meg a BKV kishajóin és még működtek a gyárak munkakezdésé­hez igazított járatok is, bár a forgalom java azért hétvégén realizálódott. A számok csak a kilencvenes évek elején kezdtek el zuhanni egészen a néhány tízezer felé. Érthetően. A helyzet a 2010-es évek elején változott meg, amikor a hajózást – jórészt Európai Uniós forrásból – integrálták a közösségi közlekedés rendszerébe, az utastájékoz­tatásban is megjelentek a hajójáratok és átszállási lehetőségek, ráadásul sikerült öt kikötőt megújítani és három újat létesíteni. A 2012-ben átadott három új kikötő: a Hal­ler utcai, az újpesti és az Árpád hídi révén a hajójáratok a főváros irodákkal, munkahe­lyekkel és lakóövezettel ellátott, viszonylag fiatal részeire is eljutnak. Később 2014-re a Várkert Bazárnál, 2015-re a Kossuth térnél, 2017 nyarára pedig a MÜPA – Nemzeti Szín­háznál is új megállóhely készült. A hajózás remélhetőleg ismét fellendül, és elfoglalja az őt megillető helyet a főváros közlekedé­sében. Lássuk be a dugóktól egyre inkább szen­vedő utcáinkból való kitörésre néhol egé­szen jó alternatívát kínál és nemcsak sike­resen működik számos európai történelmi nagyvárosban, de itt Budapesten is – még ha hullámvölgyeken és hullámhegyeken is túl – éppen 200 éve. Évforduló Életkép a budapesti hajózásból Beszállás a Juliskára

Next

/
Thumbnails
Contents