Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Daniss Győző: 1945–2020 - Anyatejért soronkívüliség
BUDA PEST 20 20 / 07 8 ről, s megnevezte a megjelent vezető politikusok többségét is. E laptársaival ellentétben a nyolc oldalon megjelenő szociáldemokrata Népszava a 7. oldalán kilenc sornyit írt az eseményről, és ugyanennyit a Szent Jobb visszatértéről és a körmenetről. A kommunista párt aznap 4 oldalas orgánuma, a Szabad Nép pedig harmadik oldalának legalján: „A Szent István-ünnepségekre az amerikaiak visz szaadták Magyarországnak a Szent Jobbot. A Szent Jobb augusztus 19-én érkezett meg és az ünnepélyes átadás hétfőn zajlott le az Angolkisasszonyok zárdában, ahol jelen volt Arthur Schönfeld amerikai követ, William S. Key altábornagy, Zsedényi Béla, a Nemzetgyűlés elnöke és több miniszter. A hagyományos szentistvánnapi körmenet után a Szent Jobbot a Bazilikába vitték.” Párttagságtól, pártrokonszenvtől függetlenül érinthette a fővárosiakat (is), hogy közeledtek az októberi budapesti törvényhatósági és a novemberi nemzetgyűlési választások. Az előkészületek okkal történelminek mondható eleme, hogy az addig választási joggal nem rendelkezők tömegei kapták meg a lehetőséget. A 20 évesnél idősebb fővárosiaknak már majdnem 90 százaléka járulhatott az urnákhoz. Ugyancsak sokakat érintett, hogy – amint az a Magyar Nemzetben augusztus 19-én megjelent – „...az új iskolaévtől kez dődően felállítják a nyolcosztályos egységes iskolatípust. Megszűnik a népiskolák első és ötödik osztálya, továbbá a polgári iskolák és a gimnáziumok első osztálya. Ezek helyett szeptemberben megnyílik az egységes iskola első és ötödik osztálya. Az egységes iskola első osztályait általában a népiskolák épületében, az ötödik osztályt pedig részben a népiskolák, részben a polgári iskolák és gimnáziumok épületében nyitják meg.” A kötele ző iskoláztatás korhatárát 14 évre emelték. Az oktatással kapcsolatos rendeletek sorába tartozott az is, hogy immár nők is beiratkozhattak az egyetem jog- és államtudományi karára. Higgadt gondolkodásra utalt, hogy több oktatási intézkedést csak a következő, 1946/1947-es tanévben kívántak bevezetni. Az iskoláknak a tartalmukat tekintve elfogadhatatlannak ítélt régi tankönyveket be kellett gyűjteniük, és körülbelül 200 ezer kötetet be is szolgáltattak. Az új tankönyvekről határozni hivatott szakemberek elvetették a miniszternek azt a javaslatát, hogy a „fertőző” oldalakat új oldalak ráragasztásával fedjék le, és hosszas tanácskozás után azt javasolták, hogy az új szellemű könyveket ívenként írják meg, nyomtassák ki és ívenként bocsássák a tanulók rendelkezésére. A náci, fasiszta tartalmak miatt nemcsak a tankönyvek dolgában voltak aktívak a hatóságok. Rendeletek születtek a hasonló gondolatokat sugalló „felnőtt” kötetek leadásáról, összegyűjtéséről. Bezúzásukat nemcsak eszmei, politikai okokból tartották szükségesnek, hanem azért is – és ezt a magyarázatot többször ismételték –, hogy az így nyert papírból új kötetek születhessenek. Volt is igény könyvekre, a július 12–14. közötti könyvnapokon Szabó Dezső től Illyés Gyuláig és Tersánszky Józsi Jenő től Nagy Lajosig, a történész Makkai László tól a köz gazdász-szociológus Jócsik Lajos ig félszáz jeles magyar szerző alkotásaiból válogathattak – és vásároltak is! – az olvasók. És választhattak – Vas Zoltán tól Rákosi Mátyá sig és Sztálin ig – a politikusok tollából való munkákból (az utóbbinak A dialektikus és történelmi materializmus című kötetét a legolcsóbbak egyikeként 3 pengőért kínálták, alig másfélszer annyiért, mint ameny nyibe július derekán a napilapok egyetlen száma került). A művészetek iránt felélénkülő igényt tárgyszerűen mutatta a Fényszóró című művészeti hetilap július végén megjelent első számának összefoglalója, mely szerint a Nemzeti Színház után sorra felment a függöny az egykori Andrássy Színház épületében működni kezdő, Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházban, a Belvárosi Színházban (Bárdos Arthur), a ligeti Feld-színház épü letében (Both Béla) , a Madách Színházban (Palasovszky Ödön), a kibombázott Vígszínház ideiglenes helyén, a Rádius moziban (Jób Dániel) és Tapolczai Gyula Budán ala pított színházában. És várta a közönséget a Fővárosi Operettszínház, a Medgyaszay Színház, az Új Színház, az Arizona Irodalmi varieté, a Pódium Kabaré, a Vidám Varieté és a Kamara Varieté. Éledezett a divat is. Ha nem is a korábban megszokott módon. Az Új Idők című, Benedek Marcell szerkesztette társadal mi, szépirodalmi és kritikai képes hetilap augusztus 11-iki cikkírója azon elmélkedett-lelkesedett, hogy a pesti nők a mostoha körülmények közepette is tudnak ízlésesen, elegánsan, divatosan öltözködni. Aztán alább adta a szerző: „...az új divatot a cél szerűség, a szükség hozta létre. Divat az, ami van, amit valamiképpen hordható állapotba lehet hozni. Az, hogy ide vagy oda, ilyen vagy olyan ruhában »nem lehet« elmenni, hogy ezt vagy azt a színt ezzel vagy azzal a színnel, egyik anyagot a másikkal »nem lehet« keverni, hogy ezt a cipőt, ezt a táskát, ezt a haris-1945–2020 Akár vödörnyi víz fűtheti majd Pestet Bay Zoltán, korának egyik legje lesebb hazai tudósa a Hirosima elleni atomtámadás utáni napon interjút adott Antal Gábor nak: „– Mi ennek a bombának a szerkezete? – Igen egyszerű valami, mert az U 235 mellett csupán még vízre van szükség, mely a neutronokat lassítja, így keletkezik a gyújtás. A lényeg az, hogy az urántömb közepén egy gyönge neutronforrás működésbe lépjen s a lavinaszerű reakció elintézi a többit. – Ez a jelenség csak rombolásra, pusztításra használható fel? – Sőt, ellenkezőleg, ettől a jelenségtől várhatjuk az emberiségnek azt a szebb korszakát, amikor az eddig szegény emberiség hirtelen meg fog gazdagodni, amikor az eddigi szegényes energiaforrások példátlanul meg fognak növekedni, s az emberiség valóban kényelemben és boldogságban fog élni. Eddig a háborúk azért folytak, mert a népeknek szükségük volt egymás szegényes energiaforrásaira. Az atomrombolás titkának gyakorlati megoldása merőben új helyzetet teremt. A természet olyan kimeríthetetlen bőségben tárolja a legközvetlenebb környezetünkben is az energiát, hogy ha ennek csak egy kis parányát is hasznosítani tudjuk, eltűnnek számunkra mindazok a problémák, amelyek eddig ellentéteket okoztak. Minden anyag kivétel nélkül óriási energiaforrás, s ha az uránnál megtanultuk a gyakorlati felhasználást, meg fogjuk találni a többi anyagnál is A tudománynak ezer és ezer témalehetőséget fog ez adni, az emberiség válláról pedig le fogja venni az összes kicsinyes, mai gondokat. Milyen nagy problémát okoz például ma Budapest fűtése az elkövetkezendő télen! Néhány kilo gramm vízben benne van az az energia, melyet nem is olyan komplikált módszerrel hamarosan Budapest fűtésére fogunk tudni felhasználni.” (Magyar Nemzet, 1945. augusztus 8.)
