Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Daniss Győző: 1945–2020 - Anyatejért soronkívüliség
7 gének havonta négy napot – főképpen az újjáépítéshez kötődő – közmunkában kellett töltenie. Az érintett korosztálybeliek közül mentesültek a gyermeket váró vagy kisgyermeket nevelő nők, a középiskolai vagy felsőfokú tanulmányaikat végző 24 évesnél fiatalabbak és az orvos által felmentettek. A kötelezetteknek – tette közzé a Szabadság július 3-án – a nevük ábécésorrendjében egy megjelölt július eleji napon jelentkezniük kellett a lakóhelyük szerint illetékes kerületi elöljáróság közvagy munkahivatalánál, hogy megkapják az időpont-beosztásukat. Akik több hónapi „négynapot” összevontan teljesítettek, a munkájukért az ötödik naptól kezdve bért kaptak. Eközben lehetőség nyílt arra, hogy bárki – a jövedelme arányában – pénzzel megválthassa a közmunka-kötelezettségét. Nemcsak közvetlen emberi munkára volt szükség. A polgármester augusztus elején közreadott rendelete szerint: „A Budapest székesfőváros területén állandóan tartott, illetve telephellyel rendelkező minden teherszállításra alkalmas állatnak (ló, öszvér, szamár) és minden állati vagy emberi erővel vontatható járóműnek (ideértve a kézikocsikat is) tulajdonosa (birtokosa) [...] köteles állatját és járóművét megfelelően felszerelve havonta 4 napra az újjáépítési közmunkán való használatra átengedni.” Mindezért a tulajdonos térítést kapott. Az állati erővel vont egyfogatú parasztszekér igénybevételéért 500 pengő járt. Az egyfogatú társzekér taksája 1000, a kétfogatú parasztszekéré 750, a kétfogatú térszekéré 1500 pengő volt. A fogat nélküli járművekért is fizettek, legkevesebbet, 50 pengőt a talicskák rendelkezésre bocsátásáért. Az élet újraindulása-újraindítása szokatlan megoldásokat követelt. A bérházban lakóknak megengedték, hogy a háztulajdonos beleegyezése nélkül is elvégezzenek meghatározott mértékű – lakbérkedvezménnyel honorált – épületfelújító munkákat. Elég csak arra gondolni, hogy noha nyár elejére már sikerült másfél millió tetőcserepet felrakni, a lebombázott tetők nagyobbik hányadáról – írta a Népszava július 4-én – még hiányzott húszmillió „előállítandó és felrakandó” cserép. A kitört ablakok beüve gezésére is csak 20 ezer négyzetméternyit sikerült addig előteremteni és ennek százszorosa hiányzott, kétmillió négyzetméter. A mából visszanézve szinte hihetetlen, hogy ezekben a hetekben, hónapokban – a legelemibb megélhetési szükségleteik előteremtésén kívül – mennyi „közértéket” hoztak létre a fővárosban élők, itt dolgozók és mennyi fontos jövőbeni érték megteremtésén fáradoztak. Az egyik legfontosabb újjáépítési szektor a közlekedés volt. És az egyik legsikeresebb. Mindenki láthatta, tapasztalhatta, hogy egyre több vonalon járnak a villamosok, egyre több autóbusszal találkozni. Kiváltképpen sürgősnek számított a fővárost az ország egészével összekötő vasúti közlekedés helyreállítása. Ezt nemcsak – talán nem is legfőképpen – az utazni akarók nagy száma sürgette, hanem az, hogy a legtöbb építőanyag, az áram-előállításhoz szükséges szén és nagyon sok élelmi cikk csak vasúton érkezhetett Budapestre. Kivételesen nagy szerepük volt ebben azoknak a szakmabelieknek és közmunkában ott dolgozó „amatőröknek”, akik augusztus derekáig az Istvántelki Főműhelyben 202, az Északi Főműhelyben 187, a Ferencvárosi Fűtőházban pedig 97 mozdonyt javítottak meg, e három helyen együtt pedig majdnem három és fél ezer személykocsit és tehervagont tettek forgalomképessé. Nem az ő hibájukból adódott a kor legnagyobb és az azóta eltelt évtizedeknek is az egyik legsúlyosabb vasúti szerencsétlensége. A Világ augusztus 1-jén arról tudósított, hogy az Asztalos Sándor utca és a Salgótarjáni út kereszteződésénél lévő villamos-felüljáró alatt összeütközött a Gödöllőre menő és a Nagykátáról érkező szerelvény. A balesetben tizenegyen meghaltak, hatvanan súlyosan megsebesültek. A mentőautók nem győzték a kórházba szállítást, ezért a helyszínre érkező rendőrfőkapitány e célra a villamosokat is igénybe vétette. Mindkét főfelelőst két és fél évi fogházbüntetésre ítélték. Nyár elejére megelevenedett a pártélet – az országos „össztaglétszám” a korabeli adatok szerint megközelítette a kétmilliót. Az év derekán a nagyobb pártok közül a Független Kisgazda Pártba majdnem egymillióan, a Szociáldemokrata Pártba 350–400 ezren, a Magyar Kommunista Pártba 150–200 ezren, a Nemzeti Parasztpártba 170 ezren, a Polgári Demokrata Pártba 50–60 ezren léptek be. A párttevékenység „feldübörgésének” egyik látványos bizonysága, hogy a kommunista párt lapjában augusztus 7-én, 10-én, 11-én, 12-én, 22-én, 29-én és 31-én is nagybetűs első oldalas címben szerepelt Rákosi Mátyás neve. A többi párt lapja hasonló módon – ha nem is ennyire hivalkodóan, erőszakosan – szerepeltette vezetőiket, szervezeteiket. Nagy különbségek mutatkoztak a lapok között abban is, hogy a valóság mely mozzanataival és hogyan foglalkoztak. Erre az augusztus 22-i számok szolgáltatták a legérzékletesebb példát. Első királyunk becses ereklyéjét, a nyilasoktól nyugatra hurcolt Szent Jobbot az Egyesült Államok augusztus 19-én szép gesztusként visszajuttatta Magyarországnak, hogy az ott lehessen a másnapi Szent István napi körmenetben. A kisgazdák lapja, a Kis Ujság másfél hasábot szentelt az Actio Catholica szervezte rendezvénynek. Első oldalán, a lapcím fölött nagy betűkkel adta közre: „Százezrek fogadták a visszaérkezett Szent Jobbot” és „A Kisgazda Párt nagyválasztmánya a körmenetben”. A Magyar Nemzet majdnem egy teljes oldalon számolt be az ereklye visszaadásáról, a körmenet útvonaláról (annak egy szakaszát nem Vilmos császár útnak, hanem Bajcsy-Zsilinszky útnak említve), a bazilikabeli ünnepi misészöveg: DANISS GYŐZŐ A bombatalálatot kapott Vígszínház Fortepan Adományozó: Fortepan Képszám: 60157
