Budapest, 2020. (43. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: Ha átöleled, megnyugtat
3 SZÖVEG: ELEK LENKE 3 hirdetések között. Ahol, akárcsak messziről, de némi zöld is látható az ablakból és nemcsak összefirkált, rideg tűzfalak, az a lakás bizony többe kerül. Megőrzendő kincsek Ahogy az emberek körében léteznek „névtelen” civilek és hírességek, úgy a fák között is. A szakirodalom gondosan számon tartja a védett, kiemelkedő matuzsálemeket. Ezek egy része „saját jogon” híres, mások neves eseményekhez, politikusokhoz, költőkhöz kötődnek. Az emlékfák és a védett fák a szakemberek szerint nem azonos fogalmak, ám tény, hogy az emlékfák – amelyekhez sokszor csak legendák, mondák kötődnek, valós történelmi mag nélkül – legalább annyira megőrzendő kincsek, mint amelyek koruknál, ritkaságuknál fogva azok. Ahogy az egyik szaklap is megerősíti, a bajmóci öreg hársnak Csák Mátéhoz, Zsigmond királyhoz vagy a huszitákhoz fűződő hagyo mánya nem bizonyított. Viszont tény, hogy Bocskai István országos gyűlést tartott, Rákóczi Ferenc pedig leveleket keltezett alatta. Álta lában sok a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos emlékfa, de van fája Széchenyi nek, Deáknak, Kossuth nak és Rózsa Sándor nak is. Arany János tölgyeiről szinte mindenkinek a Margitsziget jut eszébe. Kol tón nevezetes a Petőfi-fűz, Komáromban a Klapka-fa. A nagyenyedi két fűzfának Jókai elbeszélést szentelt. Kisgyőr részén, Kékmezőn áll Mátyás király fája, amely egy matuzsálemi tölgy. A budapesti nevezetes, valamilyen szempont miatt különleges, emlék- vagy védett fák számosak, felsorolni őket nehéz. Olyannyira, hogy külön honlapon tudakozódhatunk felőlük. Csupán néhány kedvencemről szólnék. Pesthidegkúton a Rákos, a Gazda és a Nóra utca által közre zárt kert tele van gyönyörű, idős fákkal. Ékessége egy hatalmas, kislevelű hárs, korát egyesek 500 évesnek becsülik. Állítólag Mátyás király idejében ültethették, amikor errefelé még kiterjedt erdőségek voltak, elsősorban hársakkal. Mások „csak” 250 év körülire teszik a fa korát, melynek magassága húsz méter, törzsátmérője meghaladja a három métert. Egyébként a telekhez tartozó közel 300 éves ház is helyi védelem alatt áll, Mária Terézia idejében vámház volt. Itt haladt el az Óbudára vezető út. Az óriási hársfát 1980-ban helyi jelentőségű védett természeti emlékké nyilvánították. Az egyik online szaklap arra biztat, hogy akár be is csöngethetünk megtekinteni, ha a házigazdák otthon vannak, szívesen beengednek a kertbe. Amikor ráfordul a Széchenyi térre a 16-os busz, mindig rápillantok arra a láthatóan koros, sok mindent megélt fára, amely a Gre shampalota előtt dacol az idővel. Látszik, hogy több mint 150 éves, túlélt néhány háborút, meg a körülötte zajló jelentős fejlesztéseket. Növekedését nem zavarta annak idején a Lánchíd és az Akadémia építése sem. Arról nem beszélve, hogy a tér, ahol hajdanán délcegen magasodott – még most is bírja magát, bár támaszra szorul – azóta legalább hét nevet viselt... A Margitsziget bővelkedik csodás fákban és szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy itt ok nélkül valamilyen esztelen és fölösleges beruházás miatt kivágják valamelyiket. A víztorony közelében álló 200 éves platán körül mindig sok a csodáló, a fényképező turista. Ismerjük adatait is: körmérete hat és fél méter, magassága negyven méter, lombja a legszélesebb részen az ötven méter átmérőt is eléri. A Margitsziget használati jogát 1799-től József nádor a parkok nagy rajongója birtokolta, ő kezdte meg az európai angolkertek mintájára a sziget szépítését. A budai hegyvidékeken – főleg a Normafánál – különösen sok idős fát találunk: kocsánytalan tölgyeket, bükköket, hársakat, magas kőriseket és vadcseresznyéket. Névjegy Bardóczi Sándor 1998-ban diplomázott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájépítészeti Karán okleveles táj- és kertépítészmérnökként. Munkái során részletesebben elmélyedt a településrendezés, a regionális tervezés, a környezeti hatásvizsgálat, a térinformatikai és információs adatbázisok építése, a vízkárelhárítási tervek, a kistérségi menedzsment, örökségvédelem, az EU előcsatlakozási és strukturális alapok pályázati felhasználása, a városfejlesztés, a zöldfelületfejlesztés, városi zöldhálózatok tervezése, a tájépítészeti objektumtervezés, kerttervezés, tervezői művezetés, valamint a szakmai érdekképviselet, a civil szektor és a szakújságírói publikálás, kiállításszervezés területén. 1998 és 2007 között állandó munkatárs volt az URBANITÁS tervező és tanácsadó Kft. településtervezési, regionális tervezési munkáiban, valamint az ÖKOPLAN GIS Kft. környezeti hatásvizsgálatokkal, területfejlesztéssel, környezetvédelmi tervezéssel és térinformatikával foglalkozó munkáiban. 2011-től az Év Tájépítésze Díj fő szervezője és a Tájodüsszeia szakmai kiállítások kurátora. Meghívott előadóként címzetes egyetemi docensként részt vett a Tájépítészeti Kar oktatási programjában. 2019-től Budapest fő-tájépítésze. Elismerések: Szakmai munkáját 2014-ben az Év Tájépí tésze Díj elnöki különdíjjal, 2012-ben szakírói tevékenységéért Ezüst Ácsceruza-díjjal ismerték el. Az egyetemi oktatásban és a hallgatók mentorálásában végzett kiemelkedő munkájáért a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara címzetes egyetemi docensi címet adományozott neki. A Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának 2000 óta tagja, és harmadik ciklusban a tagozat vezetőségében végez szakmapolitikai munkát.
